És

Nem tudom, mi van ezzel a nyárral, még sosem volt ilyen rossz szériám akkor, mikor az egyetlen dolgom az lenne, hogy szétpihenjem magam. Ehelyett konyhafelújítok, tanítok egy csomót meg életközépi válságom is van épp. Tudjuk, milyen élethelyzetben vagyok, nem nyüszögök nektek miatta nyolcszázhetvenötödször is. De ma megint annyira elkeseredtem megint a tinder fölött. Mit mond el a mai társadalomról, hogy így keresünk szerelmet, társat, partnert egy életre? Mennyire felszínes ez az egész? Úristen, de komolyan.

Közben igyekszem nem hülye picsának lenni, aki jó dolgában nem tudja, mihez kezdjen. Tudom, hogy szerencsés vagyok, ügyes, jó a munkám és minden király, itt hortyog a frissen nyírt kutyám az ölemben (csak az őt ért bundanyírás-stressz miatt engedtem fel a kanapéra kivételesen), szabadságon vagyok, hétvégén elutazom a legjobb fej csajokkal a világon. De közben meg... Tudjátok.

Na mindegy.

Közben még mindig nincsen konyhám, ami nem tesz jót a közérzetemnek, és nem olyan nagyon gyors a folyamat, de már látom a fényt az alagút végén. A legnagyobb szó, hogy MINDENBEN döntést hoztam, kiválasztottam, megvettem. Ezzel kapcsolatban is kb csak a sült galamb nem repül a számba, ma mondtam ugyanis apunak, hogy megbántam, hogy két medencés mosogatótálcát vettem, mert rájöttem, hogy sokkal szebb lenne, ha csak egy medence lenne, és a másik helyén pedig fa munkalap lenne, úgyis az a rész lesz a tűzhely mellett. Erre azt mondja apa, hogy semmi baj, úgyis a nagynéném is le akarja cserélni a mosogatóját, neki meg pont ilyen kell, majd ez lesz az övé. És fél óra múlva már meg is volt a szép, új, kerek mosogatóm. 

Majd még mesélek.