Közben kicsit még mindig szomorkodom, nem úgy általánosságban, hanem csak időnként, ha eszembe jut, hogy már megint bilibe lógott a kezem. Valamennyire még mindig reménykedem benne, hogy bizonyára csak egy orbitális félreértés történt, amit majd jól megbeszélünk, és aztán együtt ellovagolunk a naplementébe, de persze az eszemmel tudom, hogy ez faszság. És tudom azt is, hogy még mindig jobb most, 2 randi után, mint miután beleöltem a dologba x hónapot, netalántán évet. De azért mégis. :(
A párkapcsolati nézeteim a mai napon:
Igyekszem nem foglalkozni ezzel, ma már többször eszembe jutott, hogy mennyire jó nekem, milyen szuper lesz a nyár. Vettem még a múltkor, a leárazásokon a Zarában egy rövid, fekete, bő, rövidujjú ruhát 3 ezer forintért, felhúzom hozzá a piros, hiperkényelmes pacskerem (nagyon, nagyon ajánlom, ha bármelyikőtök gondolkodik rajta, ennél tökéletesebb nyári viseletet nem tudok elképzelni), felcsapom valamelyik napszemüvegem vagy a fekete baseball sapkám, és egész nyáron el tudnék ebben a szettben csattogni.
Holnap reggel edzeni megyek, utána sütök margherita pizzát, este pedig a lányokkal találkozom, remélem, megvigasztalnak. Egész héten olyan súlyosságú tennivalóim lesznek, mint a rendrakás a ruhásszekrényemben, vasalás, ágyneműhúzás, vacsi Gabesszel, sok-sok alvás, elolvasni a Félkegyelműt (napozás közben), edzés, bicajozás, Pride. Jaj, most nagyon jó nekem.
A Felkegyelmu volt a kedvenc D-könyvem, de ezer eve olvastam utoljara, es sajnos elegge elegem lett a D bacsi többi regenyeböl, sok olvasas utan, nem merem megkockaztatni, hogy ezzel is igy jarnek... Majd szamolj be, hogy tetszik!
VálaszTörlésNektek tenyleg tetszik a felkegyelmu? En imadom d-t meg ugy altalaban az orosz irodalmat de ezen nem birtam vegigragni magam :(
VálaszTörlés