2017. július 27., csütörtök

Hello

Meg még az volt, hogy volt ez a srác, aki ajánlotta a francia zenekart az Utcazenén, és bár én sejtettem, hogy ez a fiú nem fog bejönni nekem, de annyira bírtuk azt a zenekart, hogy még a koncert alatt megírtam, hogy köszönjük az élményt, és hálából meghívom majd egy fröccsre. És bár nem sokat kommunikáltunk, azóta írogatott, és szeretett volna találkozni velem, úgyhogy megbeszéltük ma estére, hogy megiszunk egy bambit. 

Már amikor megláttam, tudtam, hogy ő nem az én világom, már csak azért sem, mert pocakos volt, és jóval idősebbnek látszott a koránál, pedig fiatalabb nálam. Bevallom, mivel még nem látott meg, az is eszembe jutott, hogy elbújok, hogy ne kelljen találkoznom vele, de persze a jólneveltségem nem engedte. Hozott magának inni, majd én is magamnak, beszélgettünk. Nagyjából úgy, hogy én kérdezgettem, ő meg válaszolgatott, majd mikor csend lett, akkor hozzáfűztem a hozzáfűznivalóimat a témához - kérdések hozzám nem érkeztek, de ennek ellenére szerintem érdekes volt a társalgás. Erre egy idő után azért ráuntam, mert szerintem egy beszélgetés nem ilyen, és elkezdtem nézegetni az embereket, csend lett.  Majd amikor megitta az italát (fél óra telt el kb), felállt, fogta a cuccát, biccentett felém, majd szó nélkül otthagyott. Úgy 20 másodpercig azt hittem, csak inni hoz magának, de nem. Elment. Haza. Vagy hát legalábbis onnan el. Szó nélkül. Köszönés nélkül.  

Annyira nevettem, komolyan, ez a csávó a példaképem. Semmi felesleges köntörfalazás, értitek: köszönés, vagy kamu udvariassági kérdések. Nem érezte jól magát, nem volt kedve, nem tetszettem neki, vagy csak leolvasta az arcomról, hogy elengedtem az erőlködést. Nem tudom. Mondjuk nem tudom elmondani, hogy mennyire örültem,  hogy ilyen könnyen szabadultam, felültem a bicajomra és pont elértem a következő vonatot. 

Az viszont már más kérdés, hogy én miért találkozom olyannal, akiről tudom, hogy nem érdekel? Udvariasságból? Mert ajánlott egy jó zenekart? Annyira hülye vagyok. 

12 megjegyzés:

  1. Sztm meg tökéletesen csináltad. 1: nem lehet tudni, milyen lesz az illető, igenis meg kell nézni közelről 2: egy úr a pokolban is úr, azaz akkor SEM lesz az ember faragatlan a másik felé, ha esetleg kiderül, hogy egy bunkó/lúzer/modortalan/hülye tapló.


    Utólag az embernek talán még némi elégtétel is, hogy nos, én akkor is milyen korrekt voltam.

    VálaszTörlés
  2. Jézusmária! De te jól tetted, ha egy találkozóra "el sem megy" a másik, arra évek múlva is emlékezni szoktak.

    VálaszTörlés
  3. *Természetesen sosem csinálnék meg ilyet, h nem jelenek meg a találkozón, nem fordult meg komolyan a fejemben.

    VálaszTörlés
  4. Ez a csávó egy igazi barom... Az nagyon kemény, hogy egy Na csá se jött ki a száján.

    VálaszTörlés
  5. azért lássuk be, ez a "korrektebb" fajta, mert nem sunyin lépett le, hanem legalább tett egy minimális megmozdulást, hogy pá..
    nekem volt, aki a metróról a gyorsan becsukódó ajtón keresztül menekült el... na inkább azt nevezném baromnak :)

    VálaszTörlés
  6. Ne haragudj, de ez annyira szurrealis, hogy felroffentettem a nevetestol 🙄🐷

    VálaszTörlés
  7. Bar gondolom a talalassal egyutt utott nalam ekkorat ez a sztori. Egyszeruen dobbenetes...

    VálaszTörlés
  8. Ezt nagyon viccesen írtad meg.
    Az az igazság hogy én már menekültem el csávótól kb így, még azokban az időkben (90-es évek) mikor nem tudtunk fotókat feltölteni így totálisan vakrandi volt. Annyira ronda és undorító volt szegénykém és az első (és utolsó) randi végén a buszmegállóban meg akart csókolni és az épp befutó buszra felugrottam ijedtemben, totál máshova ment.

    Amúgy szerintem azért lépett le így mert levette hogy nem a te pályádon játszik már a kinézete miatt sem és gondolta ezzel most jól rúg beléd egyet, és megelőzi hogy esetleg te lépj le köszönés nélkül.

    Hát nagyon kemény munka ez a társkeresés, komolyan annyira felnézek rád hogy ezt ilyen humorral kezeled.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) köszi szépen. én az ilyen sztorikon tényleg csak nevetni tudok.

      Törlés
  9. Azért találkozol vele, mert a remény hal meg utoljára. Mert ott és akkor még TALÁN lehet másmilyen.
    Aztán persze nem.

    VálaszTörlés
  10. Miért van az, hogy az emberek a számukra legkényelmesebb módszert választják mindig? Nem akar magyarázkodni? Nem tudja lekommunikálni? Azt hiszi kevésbé bánt meg, ha nem megy bele részletekbe? Gyűlölnek lelkizni? Ez a fickó lehet, hogy csak egy esti kaladra vágyott valójában, és azt látta, hogy egy értelmes lánnyal van dolga, aki a funny dolgok mellett minőséget is keres.

    VálaszTörlés