2017. augusztus 30., szerda

:(

Már egy-két hónapja tudom, de nem volt kedvem írni róla. A kutyámnak szürkehályog van mindkét szemén. Az egyikkel már valószínűleg egyáltalán nem lát, a másikkal még igen, de arra is meg fog vakulni. Meg lehetne műteni, de a műtét teljesen ugyanúgy zajlik, mint egy embernél, és a költsége is pont annyi, mindennel együtt körülbelül 600.000 forint a két szem, plusz néhány hét teljes, folyamatos felügyelet. Gondolom, nem kell magyaráznom, nem fogom megműttetni. 

A puliknak amúgy sem erősségük a látásuk, mivel a frizurájuk beborítja a szemüket, de azért a teljes vakság durva. Amikor először kijöttem az állatorvostól, nagyon sírtam. De azóta beszéltem egy csomó mindenkivel, és sokan elmesélték, vagy ismerősökön keresztül üzenték, hogy a kutyák nem úgy élik meg a vakságot, mint egy ember. Sokkal kifinomultabb a többi érzékük, és tök jól elboldogulnak az ismert környezetben. Sőt, az edző lány ismerőse üzente nekem, hogy ők úgy költöztek új házba, hogy már vak volt a kutyájuk, és nem okozott neki gondot kiismerni magát az új helyen sem, gyorsan megtanulta, mi merre hány méter. 

A kiskutty ebből szerintem csak annyit érzékel, hogy sokkal többet szeretgetem, mint szoktam (pedig az sem kevés), és hogy időnként a szemész néni egy éles fénnyel belevilágít a szemébe, de ő ezt is hősiesen tűri. Ja, és naponta kétszer szteroidos cseppet kap a szemébe, amin az első néhány alkalommal meglehetősen ki volt akadva. De mivel azonnal szoktam utána valami finom falatot adni neki a hűtőből, mostanra már farkcsóválós izgatottságba csap át, ha megjelenek a kis üvegcsével, és mozdulatlanul tartja a fejét és néz fölfelé, míg cseppentek, majd söpör a hűtőhöz, és néz vissza, hogy siessek már. Édesem. 


17 megjegyzés:

  1. Szegény :( Kis hős, hogy tűri a cseppentéseket <3

    Nekünk nemrég műtötték a kutyánkat (tök más miatt) és valami szerintem nem jól sikerült, mert a műtét után vettük észre, hogy nem igazán lát jól. A mi kutyánk elég kis hebrencs zizzencs, úgyhogy nála azért itt-ott észre lehet venni. Amikor valami új dolog van, akkor először fél tőle, mert szegény nem látja, hogy mi történik és az ismeretlen zajjal nem tud mit kezdeni (oké, eleve hátrányos helyzetű, mert menhelyes kutya és biztos érték attrocitások az utcai élete során, kicsit félősebb volt főleg az elején, ez most megint előjött picit). De amióta ez feltűnt, hamikor új zajt csinálunk, akkor előtte már dumálunk valamit, hogy tudja, hogy nyugi van. Ő nem tűnik szenvedősnek. És ugyanúgy ezerrel rohan a kertben, átugrik a virágokon, mert már tudja, hogy mi hol van. Szóval lehet, tényleg van ebben valami, hogy őket nem viseli meg annyira a dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, reméljük, h így van, köszi. Mennyire cuki, h átugrik a virágokon, pedig nem is látja őket:)

      Törlés
    2. igen, az, anyu mindig mondogatja is, hogy "milyen nett kislány", ő az első lány kutyánk :D Néha direkt odafekszik a virágok mellé, gondolom, hogy kiemelje a szeme színét a virág :D

      Törlés
  2. Óóó, Bobeeek :( Hát most ezt én is megkönnyeztem. Igen, ezt tanúsíthatom, hogy az állatoknál ez egészen más. Az olyan kutyáknál, amelyeknek a szőre a szemére hullik meg még kevésbé lesz gond ez, hiszen ők a többi érzékszervükre támaszkodnak, 80% a szaglás és a hallás, a többi meg csak kiegészítés. Alapon csak a piros színt és néhány színfoszlányt látják, ezeket is csak nagyon halványan, majdhogynem színvakok, és a szürke spektrumot sem tudják nagyon elkülöníteni, úgyhogy a látásuk elég csökevényes.
    Mégis olyan megható, ha vak kutyussal találkozom.
    Nagy viták vannak arról, hogy a pulinak jó-e, ha nincs a szőr a szemében vagy igen, nekünk sokáig zsinórosan lógott a raszta, szinte függönyként, mégis csodálatosan kikerült mindent. Drazsénk szemében nincs semmi, mégis jobban nekiment a kis habajka mindennek.
    A 600ezer Ft nagyon sok, nincs véletlenül biztosításotok, mert az lehet fedezné, bár ahogy a biztosítókat ismerem, van egy csomó apróbetűs rész benne...

    VálaszTörlés
  3. :(((
    szegény már biztos hozzá is szokott, ha így leromlott a látása. meg hát tök boldog veled, jó a kedve, nincs rossz dolga, csak öregszik.

    akartam írni, hogy kitalálhatták volna a biztosítást kutyákra, és rákerestem és van!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen.:)

      Tavaly akartam is kötni rá, de 7 éves korig lehet, ő meg ugye 11. Ha lesz még kutyám, mindenképp kötök rá.

      Törlés
    2. Én is épp lecsúsztam róla, idény májusban volt Lencsilányom 7 éves. Ha időben kapcsolok biztos megkötöm, mert nem egy nagy összeg, de van egy gyanúm, hogy ez már nekik is túl nagy falat lenne. :(
      Vannak alapítványok is, akik segítenek az ilyen nagy műtéteknél anyagilag, de nagyon nem egyszerű ott megfelelni a kritériumoknak, általában idős emberek és hajléktalanok kutyáinak az ivartalanítását intézik (ami alapon nagyon szép dolog, bár nekem a felelős állattartás kicsit szűkebb halmaz, de ez csak az én agymenésem.) Bizony, ha fokozatosan veszíti el a látását talán egyszerűbb, mintha hirtelen, egyik napról a másikra.

      Találtam egy homeopátiás cseppről szóló diskurzust, lehet, ez jó lenne rá. http://www.haziallat.hu/dr-haziallat/kutya/homeopatias-szemcsepp/17599/


      (Én még mindig igazságtalanul soknak tartom ezt az összeget, amit ezért elkérnek, de persze érthető is, az embereké sem lenne túl olcsó, ha mindent fizetnünk kellene.)

      Még egy kicsi bátorítás: Nagyon sok kisállat veszti el a szeme világát. Szinte hetente belebotlok egy macskanáthás buliba, ott szinte biztos, hogy megvakul a cica pár hetesen. Viszont mindig rácsodálkozom ezekre a kis görcsökre, hogy teljesen vakon is mennyire aktívak, bolondoznak, kismajmok, szinte észre sem lehet venni a fogyatékosságukat. No meg azok az állatok is, akik elveszítik a végtagjaikat! Nekem a "kölcsönmacskám" a három lábával profibban mászott a függönyre fel, mint ha lett volna eggyel több lába. A fogyatékosságot csak mi, emberek éljük meg tragikusan, az állatok hála istennek könnyen alkalmazkodnak minden körülményhez.

      Azért ennek ellenére most másodszorra is megkönnyeztem ezt a dolgot. Nekem is A mindenem a kutyám :(

      Törlés
    3. Homeopata állatorvos:)? Sajnos az én kutyám nem hisz a homeopátiában;).

      Köszönöm!

      Törlés
  4. Nekem egy fekete cockerem van, a szemébe lóg a szőre. Úgy fogadtuk be 6 éve. Sajnos nem lát és már a hallása és a szaglása is rossz. Néha nekimegy dolgoknak az udvaron, de egyébbként aktív. Ha látom, hogy elakadt, akkor a hangommal segítem, vagy tapsolok és jön a hang után. Mindezek ellenére nem tűnt sosem boldogtalannak, jól érzi magát.

    VálaszTörlés
  5. Pár éve, mikor Metrónak agyödémája volt és a folyadék nyomta idegek miatt nem tudta a szemét lecsukni vagy 2-3 napig, miközben folyamatosan akaratalanul gyorsan mozgott a szeme, szörnyű volt. Nem is csak a látvány, hanem a tudat, hogy ez neki most mennyire nagyon rossz. Közben meg a hozzáértők engem is azzal nyugtattak, hogy ő ezt így nem éli meg, nem úgy érzékeli, fogja fel, mint mi, emberek. És amúgy tényleg így van, a ferbe fejtartása megmaradt kb. egy hétig, de már azzal is csóválta a farkát. Számtalan háromlábú, vak, de nagyon boldog négylábú él a földön. Ettől függetlenül tudom, hogy neked nagyon nehéz, én is sírnék, az biztos.
    Drága Bobek. <3

    VálaszTörlés
  6. jaj, megértem, hogy nagyon elszomorodtál! de én is ismerek vak kutyusokat (meg 3 lábúakat, meg kerekes kocsival gurulókat), és tényleg ügyesen elboldogulnak, megtanulnak szuperül közlekedni (persze sétánál kell vigyázni). csak szeretgesd továbbra is és boldog kutty marad!❤️
    (de úristen, mennyire drága műtét! a kutyusunknak volt tavaly tök bonyi szemműtétje és szemhéjplasztikája, Németországban, és töredéke volt ennek az összegnek)

    VálaszTörlés
  7. A családunkban puli volt, van és lesz. Mindegyik kutyánk 18 pluszos életkort ért meg és 11-12 évesen elvesztették a látásukat ... később a hallásukat is ezzel együtt állathajtó volt mind - terelőkutyáink voltak - az utolsó hónapokig. Annak idején azt mondták a pásztorok faluhelyen, hogy a pulinak 3 dolog kell: szeretet, mozgás és szaglás. Ezzel boldog élete lesz.

    VálaszTörlés
  8. Ó, ez tényleg szívás.
    A mi spánielünk is fokozatosan vakult meg szürkehályogban. Az egyik szemét megműttettük,ami pár nappal később bevérzett. Azóta is vakon él. A vaksága kezdetén mellette volt a másik kutyánk is, aki kvázi a szeme volt helyette is.
    Emlékezetből ismerte a bejáratott útvonalakat, tudta, hova lehet felugrani, annyi változott csak, hogy nem szerette többé, ha felemelik, biztonságosabb neki 4 lábbal a földön.
    Aztán amikor anya magával vitte az új házába, kicsit nehezebben szokta meg vakon az új környezetet és előfordul, hogy beleütközik ebbe-abba, de így is elbdoldogul. És semmiképp sem depis, pórázon továbbra is szívesen sétál.
    Szóval nálunk csak annyi változott, hogy óvatosabban közlekedik és nekünk figyelnünk kell az útban hagyott tárgyakra.

    VálaszTörlés
  9. Drágaság! De meg fog tanulni együttélni vele és még sokat csatangoltok együtt ❤️

    VálaszTörlés