2017. augusztus 30., szerda

Too cool for school

Ma volt az évnyitó értekezlet. 6-kor keltem, mert úgy gondoltam, kicsit fel kéne ébreszteni a vérkeringésem egy ilyen megterhelő feladat előtt, úgyhogy elmentem edzeni fél 7-től egy órát. Annyi új kolléga van, hogy már alig férünk be a terembe, ahol értekezni szoktunk, vannak köztük nagyon szimpik is. A fehérjeturmixomat (szereztem növényi alapút, konkrétan ezt, ha valakit érdekel) már az értekezleten ittam meg, és aztán következett 4 óra pure unalom - illetve ebben az a nehéz, hogy a 4 óra alatt időnként random előfordul számos olyan információ, ami nagyon fontos számomra, fel kell írnom és nem szabad elfelejtenem, de ezeket elrejtik hosszú, vontatott, érdektelen, halálunalmas monológok közepébe. Szóval erős szövegértési kihívás, főleg, mivel ha engem valami nem érdekel, nagyon ügyesen ki tudom kapcsolni az agyam. 

Aztán hirtelen lett egymillió dolog, amit össze kellett írnom, el kellett intéznem, le kellett kommunikálnom a gyerekekkel, utána kellett járnom, meg kellett kérdezem, le kellett adminisztrálnom, le kellett terveznem stb, miközben az ezer kolléga közül percenként más jön oda, hogy különböző dolgokról tárgyaljunk. Óriási a kontraszt a láblógatós, semmittevős, totálisan agykikapcsolós nyár, meg a sulis napok között, várhatóan napokon belül sokkot fogok kapni és visszajön a refluxom

Előreláthatólag a suliévem kifejezetten laza lesz, ugyanis nagyon sima csoportokat kaptam nagy óraszámban, valamint 2 érettségizős osztályom lesz, amit nagyon szeretek. És a legdurvább, hogy az osztályomban tizedik évfolyamra, azaz egy év alatt 17 gyerek maradt a 31-ből, plusz ketten buknak hozzánk, így 19 gyerekem lesz. Vagyis majdnem az osztály fele elment, kikopott, kibukott. Ez azért van, mert ez egy szakgimnáziumi osztály, van egy csomó szakmai tantárgyuk, és szinte bárkit felvettünk, aki jelentkezett, gyenge sulikból is, kifejezetten feledhető eredményekkel, volt, hogy még megvártuk, hogy átmegy-e a pótvizsgán nyolcadik végén (átment, felvettük). Két ugyanolyan osztályt indítottunk, pontszámok alapján feleztük őket, és én kaptam a gyengébb eresztést. Vércuki kölkök, de egy csomóan nem valók erre a kifejezetten nehéz képzésre, és elvéreznek a szakmai számításokon meg a többi speckó tantárgyon, ami óriási kudarc a gyerekeknek, a szülőknek, meg szerintem nekünk is. Persze idén is két ugyanilyen osztályt indítottunk, és szerintem mindenkit felvettünk, aki le tudta írni a nevét. Ezt persze csak zárójelben mondom, és nekem amúgy nagyon jó dolgom lesz a 19 fős osztállyal, mert az ügyesebbek, motiváltabbak maradtak, és mivel kevesen vannak, kevesebb velük a gond is. De közben szomorú is vagyok, mert nagyon megszerettem mindenkit, azokat is, akik idén már nem az én osztályomba járnak. Van egyébként bennem kakaó, meg lelkesedés, ami nem tudom, meddig tart majd, de most van kedvem a szeptemberhez. 

3 megjegyzés:

  1. sosem sikerült megértenem, hogy a tanári értekezletek mitől olyan iszonyat hosszúak és unalmasak - hát nem egy csomó folyton katedrán álló, lényeget kiemelni tudó (stb) ember ül ott? (tudom, nem, ez is szomorú persze)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem kell ehhez tanárok közé menni: én még nem voltam gyors, lényegre törő, hatékony értekezleten. A meetingeken általában olyan emberek szerepelnek leginkább, akik a saját haszontalanságukat terjedelmes szájtépés mögé próbálják bújtatni.

      Törlés
  2. Nekünk sikerült a két napost egy nap alatt abszolválni végül, de így is kb elég lett volna két táblázatot körbeküldeni emailben az ügyelésekről és egyebekről.

    VálaszTörlés