2017. augusztus 27., vasárnap

Némi update

Nagyon szuper volt ez a hét, egy csomó mindent csináltam, nem tudom, miért nem ülök le néha elmesélni, hogy mi újság. Kedden ugye értekeztünk és pótvizsgáztattunk a suliban, de aztán kiderült, hogy hiába illene már a héten bejárni a suliba, tulajdonképp (nekem) nincs még mit csinálom, úgyhogy nem járok be, csak ha van valami ügy. A jövő héten is ímmel-ámmal be fogok ugrani, de még kicsit élvezem a nyarat. Közben visszajárok nézegetni a videóimat Portugáliáról, még olyan friss az élmény, teljesen visszajön, milyen érzés volt ott lenni. Kicsit visszavágyom.


Közben némileg randiztam, voltam moziban (Swingerklub, dán,  szokás szerint nyomasztó, de nekem nagyon tetszett), Pilláztam, rendezgettem a lakást meg a ruháimat (teljesen el vagyok veszve, egy falut fel lehetne öltöztetni a ruhákból, amikre nincsen szükségem, de közben meg érzelmileg kötődöm, nem tudom, mi legyen), edzésre jártam meg csavarogtam mindenfelé. Sajna sokkal kevesebbet bringázom, mint szoktam, mert ugye itt van az autó, erre nem vagyok büszke, és nem is annyira összeegyeztethető az életfilozófiámmal. Nem kéne elkényelmesedni, főleg, hogy mozgás szempontjából is számít, hogy mindenhová bicajjal szoktam menni. De most volt egy-két reggel, hogy kimondottan hűvös volt, és meg kellett állapítanom, hogy a ülésfűtés hatalmas találmány. Gondolom, majd alább hagy a lelkesedés... Vagy pont, hogy nem. 

Megsütöttem a szezon első szilvás pitéjét is, pont befutottak a tesómék is, úgyhogy nem tartott sokáig.


3 megjegyzés:

  1. Az ülésfűtés nélkül soha többé nem fogok venni autót. Bocs, kicsit intim, de nekem a menstruacios derekfajasomat is pillanatok alatt elmulasztja.

    VálaszTörlés
  2. ti nem szoktatok ruhacsere-találkozókat rendezni? mondjuk a bloggerlányokkal. így mindenki jól jár: felfrissül a ruhatárotok, és tudod, hogy jó helyre kerül minden cuccod :)

    VálaszTörlés
  3. Én minden tavasz-nyár és ősz-tél évszakváltáskor át szoktam válogatni a ruháimat, és amit már régóta nem hordok/nem tetszik, el szoktam ajándékozni. A szebb darabokat egy egyedülálló anyának, a maradékot pedig rászorulóknak. Személyesen nem ismerem őket, de a munkatársam, akinek oda szoktam adni, mindig visszajelez, hogy mennyire örültek a ruhákbak. Nekem pedig jó érzés, hogy jó helyre kerültek. Szerintem, ha találsz valakit, akinek odaadhatod, könnyebb lesz elengedni az érzelmi kötődést.

    VálaszTörlés