2017. augusztus 16., szerda

Sunshine girl - part II.

Itt ülök a levegőben, most indultunk, úgyhogy még valahol az óceán felett. Van egy repülős dalom, a Morcheebától az Enjoy the Ride, akkor szoktam meghallgatni, mikor felszállunk, ami szerintem nagyon durva érzés, és kitart addig, míg meg nem érkezünk a tejszínhabok fölé. Én ilyenkor mindig csordultig vagyok érzésekkel, vagy boldog vagyok, mert valami izgalmas helyre utazom, vagy haza, és várni fognak, vagy nagyon szomorú, mert ott kell hagynom dolgokat, helyeket és embereket (no meg egy kutyát és egy macskát) amik és akik hiányozni fognak - legalábbis mikor Svájcban éltem, ez a hullámvasút kapcsolódott számomra repüléshez, nagyon sokszor sírtam már repülőgépen. Aki külföldön él, biztosan tudja, miről beszélek. Most is elérzékenyültem, kicsit beleszerettem Portugáliába, az itteni életbe, fura, hogy vége. Na és Selindát is nagyon megszerettem, szinte folyamatosan együtt voltunk egy héten keresztül, de szerintem egyikünk sem bánta egy pillanatig sem, nagyon egymásra találtunk, rengeteget beszélgettünk, de az sem volt kínos soha, ha csendben voltunk. Teljesen otthon éreztem magam nála, vele, hiányozni fog. 


Elképesztő volt ez az egy hét, nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen boldog, ennyire gondtalan, mikor aludtam ennyire jókat. Szoktam mondani, hogy nekem jóval délebbre kellett volna születnem, valahova, ahol mindig süt a nap, ahol fixen meleg van, és alap, hogy hetente többször úszol a tengerben. Annak ellenére, hogy 50-es naptejjel kentem magam folyamatosan, csokibarna vagyok, a hajam világosra szívta a nap, és teljesen kipihentem magam. Tegnap délután lebegtem a sós vízben, néztem a horizontot, és belegondoltam, hogy nem tudok elképzelni ennél pihentetőbb tevékenységet. Egyfolytában csupa homok volt a bőröm meg a cuccaim, de én ezt egy pillanatig sem bántam. Egy hét alatt annyi halat és tengeri kütyüt ettem, amennyit otthon egy év alatt szoktam, de tényleg, minden lehetőséget megragadtam, még ma délben is grillezett tintahalat ebédeltem, és hát nem olyan gumis volt, mint otthon, hanem egyszerre ropogós és vajpuha, és kaptam mellé zöldségeket meg egy csomó fokhagymás koriandersalsát.


De a legjobb az egészben, hogy teljesen el tudtam engedni mindent, úgy tűnik, néha ki kell szakadni a megszokottból, hogy ez sikerüljön. Nem aggódtam, nem agyaltam semmin, se a sulin, se a szeptemberen, se a múltamon, se a magánéletemen, semmin. Mondjuk most nem is nagyon van min,  illetve ráér még, most minden megy a maga útján. Egyszer álmodtam valami rosszat a szüleimmel, de felhívtam őket reggel, épp autóztak hazafelé valami vásárból és jókedvűen viháncoltak a telefonban, szóval elég gyorsan megnyugodtam. 


Ráadásul belegondoltam, hogy mi vár otthon, és hát ma Pilla vár meg a pasija, akik már nagyon hiányoznak, holnap meg a családom, no meg a kutyám, aki állítólag egy hete ül a kertben és bámulja a kaput (már a kiskutty). Vár az autó, amivel még alig volt lehetőségünk barátkozni, vár a kész konyhám, hogy update-eljem és végre főzzek benne, és még mosogatnom se kelljen utána. És hát úgy tűnik, vár haza egy fiú is, akivel még nagyon kezdő stádiumban jár a dolog, de párszor már találkoztunk, végigasszisztálta ezt az utam is, és olyan elképesztően kedves és lovagias, hogy várom, hogy időt töltsünk együtt és jobban megismerjem. 


A családnak pedig valamelyik nap akarok rendezni egy nagy ebédet, amit én főzök (az új konyhámban, hah), úgyis annyi mindent hoztam nekik, hogy alig bírtam becsukni a bőröndöt - meg hát jó lenne együtt lenni, mielőtt vége lesz a nyárnak, és mindenki el lesz havazva (különösen én). 


Selinda mondta, hogy otthon mindenkinek receptre kellene felírni egy hét Dél-Portugáliát, és hát tényleg. Nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett benne. 





















11 megjegyzés:

  1. Szívet melengető ez a poszt. Télen majd ezt kell visszaolvasni. :)))

    VálaszTörlés
  2. De jó volt ezt olvasni, csupa ragyogás poszt volt. :)

    VálaszTörlés
  3. Tényleg a szó legjobb értelmében, de kurva irigy vagyok 😊

    VálaszTörlés
  4. Imádom, hogy így tudsz lelkesedni és ez átjön a karaktereken, najó oké, Portugália meg minden, de pont így tudsz lelkesedni egy otthoni vízparti estéért is, tanítani kéne ezt az életvidámságot komolyan :)

    VálaszTörlés
  5. "no meg a kutyám, aki állítólag egy hete ül a kertben és bámulja a kaput"

    isteneeeeem, de édes! :)) <3

    Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegzésed (is)! :)

    VálaszTörlés
  6. aaah, ezt annyira jólesett olvasni, több Dél-Portugáliát Milonkának!

    VálaszTörlés
  7. Én úgy olvastalak, hogy bekapcsoltam mellé a zenét amit ajánlottál felszálláshoz...és Veled utaztam. Csodás volt, köszi az élményt! :)

    VálaszTörlés
  8. Ó ilyenkor azonnal oda szeretnék költözni!
    De aztán eszembe jut, hogy vajon mit dolgoznék, vajon nem ugyanakkora-e a létbizonytalanság, nem lennének-e ugyanúgy problémáim...

    VálaszTörlés
  9. Az a Morcheeba szám nekem is az utazós zeném, rongyosra van hallgatva. :)
    Könyvet kellene írnod az életszeretetedről, és ha nem lenne olyan nyálas, akkor lehetnél Molnár-Napsugár Ilonka is. :)

    VálaszTörlés