2017. október 4., szerda

Sick, tired and lonely

Ma (mint szeptember óta a legtöbb napomon) csak 9-re megyek dolgozni. Nekem ez nagyon bejön, a 9 ezerszer emberibb időpont, mint a 8, bárcsak mindig így maradna. Mindenesetre felkeltem időben, hogy süssek reggelit tojásól meg rengeteg zöldségből, forraltam vizet a gyömbér-menta teámhoz, és kicsit üldögélek a konyhaasztalnál, mielőtt bemegyek dolgozni. 

Tegnap megvolt a szülői, ami miatt stresszeltem kissé, nem mintha gondot okozna kiállni emberek elé beszélni, meg az én osztályomban a szülők is támogatóak és helyesek. Jól sikerült, csak előtte volt 8 órám, egy értekezlet meg egy fogadóóra, és fél 8-ra értem haza, meg hát jó túl lenni rajta. Mostmár nyugodtabb időszak vár rám. Tegnap reggel amúgy a kapuból mentem vissza átöltözni, mert hiába tudja mindenki, hogy olyan vagyok, amilyen, belegondoltam, hogy lehet, hogy mégsem a legszakadtabb farmeremben kellene szülői értekezletet tartanom. Átvedlettem valami konszolidáltabb cuccba, egy szürke nadrágba egy fekete felsőbe és fekete cipőbe, majd a nap végére kiderült, hogy azt beszélik a kollégák, hogy bizonyára meghalt valakim, mert ez lehet az egyetlen magyarázat arra, hogy monokróm ruhákat hordok. 

Még mindig náthás vagyok kicsit, esténként az infralámpámmal vonulok az ágyamba (úgy 9 körül), és a piros, intenzív, csontig hatoló, forró fény a legcsodásabb érzés, ha az embernek tele van cuccal a feje. Ilyenkor azt képzelem, hogy az óceánparton fekszem, és süt rám a nap ezerrel. Ez most a kedvenc trippem, csak vigyáznom kell, mert 3 perc alatt alszom rajta el, nem szeretném felgyújtani sem az arcom, sem az ágyat. 

Mai napom himnusza, és egyben a világ egyik legaranyosabb száma, küldöm nektek szeretettel:

1 megjegyzés: