2017. október 16., hétfő

the only way is up

Írtam az előbb egy hosszú posztot, hogy mennyire szarul érzem magam a bőrömben. Már konkrétan így fizikailag. De közben rájöttem, hogy a múltkor már leírtam ezt, és csak annyi van, hogy nem változott semmi, meg hát kit érdekel, hogy nyűglődöm (magamat is idegesítem ezzel), úgyhogy nem is magyarázom inkább. Mondjuk annak örülnék, ha rájönnék, mi a baj*, mert nem tudom, min kellene változtatni, illetve lehet, hogy életmódilag mindenen kéne.  Mondjuk a múlt héten volt egy szuperjó napom, meg aztán a hétvégén is végig elememben éreztem magam, meg volt tök sok lendületem, szóval lehet, hogy nem reménytelen az ügy.

Volt még olyan, hogy szombaton egy rövid beszélgetés során szó szót követett, és egy fél nap alatt úgy alakult, hogy márciusra vettünk a lányokkal repjegyet Párizsba, és meglátogatjuk a fotós barátnőnket. Ez mondjuk eléggé lelkesítő. 

Ma meg megint rácsodálkoztam, hogy mennyire csodálatos az ősz: 

this is how we roll

*Szerintetek lehet, hogy szeptember óta sok cukrot eszem, és attól érzem magam rosszul? Fáradtnak, nyűgösnek, energiátlannak? Vagy csak túl sok külföldi életmódblogot olvasok?

31 megjegyzés:

  1. Ha aggódsz a cukor miatt, sztem csináltass terhelést. Bár lehet h előbb egy sima labor elég és utána a doki megmondja h merre tovább.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De egyszer már (két éve?) csináltattam, mert akkor is úgy éreztem, hogy valami nem stimmel, és nem volt semmi gáz. Meg nem is úgy értem, hogy a cukrommal van valami, hanem hogy én általában nagyon kevés finomított cukrot eszem, szeptember óta viszont sokat, és hát van ez az elmélet, hogy a cukor rossz, méreg, mindenféle betegséget, meg depressziót okoz, és h akkor most lehet, h csak ez a bajom?

      Törlés
    2. Sztem így általánosságban nem lehet azt mondani, hogy a cukor méreg, de értem h mire gondolsz. Lehet, hogyha egész nyáron szépen ettél, most meg sütire vágysz hamburgerrel (és meg is eszed), akkor kicsit megdőlt a rendszer.
      Valszeg ez is egy intermezzo, majd visszarázódsz a neked jó/megfelelő étkezésbe. (Btw egy rossz viccnek tartom én is, hogy amikor a 160g-os CH diétát kellett tartanom, a kezdeti sokk után akkor voltam a legjobban. Rengeteg zöldség, gyümölcs, hús, hal és semmi péksüti, nasi, csoki... sosem voltam kellemetlenül pukkra kajált, sosem voltak zabálhatnékjaim... ehhh).

      Törlés
    3. Végülis ez logikus valahol, mert nem ugralt a vercukrod.
      Kevesebb szenhidrat, több zsir? Az a téli hideg és sötétség ellen is segit.
      És én kis oltart emeltem a D vitaminnak. Komolyan sokat segit. Dr nem ám a tabletta, meg nem a hivatalos (elavult) adagolàs, hanem olaj és 3szor annyi. Érdemes megméretni a szintet egy kura elött es utan

      Törlés
    4. igenigen, még egy szavazat az olajra! Én is 6-8e NE-t fogyasztok és így is "csak" a normál tartományban van a D vitamin szintem.

      Törlés
    5. En penteken megyek terhelesre izulinrezisztencia miatt. A sima terhelesnel csak glukozt neznek, az nalam is teljesen rendben van. Ennel a fajtanal az inzulint is nezik. Es nem eleg a ketpontos (0', 120' perc), hanem harompontos kell minimum, hogy ertekelheto legyen.

      Nem biztos, hogy ez a baj, de az, hogy ket evvel ezelott volt egy terhelesed, nem jelent semmit. Attol meg a glukozod lehet normalis.

      IR-nel az ember kivanja a cukrot, mert a szervezet nem tudja megfeleloen hasznositani es a sejtek eheznek.

      Törlés
  2. simán lehet attól. Tudok tök okos dietetikust ajánlani, aki szerintem egész emberi áron dolgozik, főleg ahhoz képest, hogy értelmes és nem csak a 70-es években leadott dolgokat mondja vissza gondolkozás nélkül. És a vegasággal is képben van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy nem azzal van a bajom, hogy nem tudom, hogyan kéne ennem, hanem hogy nincs akaraterőm meg önfegyelmem úgy enni. I blame stress. :(

      Törlés
    2. ismerős :( de lehet olyat is, hogy étrendi elemzés és leírod, amit most eszel és akkor ő meg mondja, hogy ez így gáz-e (vagy csak te hiszed) és indokolja-e az érzéseidet az étrend. Mondjuk ha írsz étrendi naplót pár napig, azt én is szívesen kielemzem, hogy az lehet-e attól (elméletben én is jó vagyok :D te annyival vagy jobb helyzetben, hogy legalább élvezed a főzőcskét).

      Törlés
  3. Látens kapuzárás. Ismerős szitu, ugyanezt élem meg én is. Ebből csak egy nagy váltás tud kizökkenteni, vagy húsz macska. A cukortúladagolással kompenzálsz, nem sok köze van hozzá, max. a bűntudat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek, sajnos Chana mondta ki az igazat...40 éves nőként pontosan ezt éreztem én is, és kellett egy nagy fordulat, ami kilökött a nyüglődésből...ne haragudj, h direkt leszek, de sajnos pontosan tudjuk, hogy a világ összes sütije / edzése / kutyusa nem elég, ha az ember saját családra vágyik. És ez nem a te hibád, ilyen világ van, borzasztó nehéz normális társat találni. Bocsánat az őszinteségért, és ne szedjetek darabokra, sztem jobb nem áltatni magunkat, mert csak elodázzuk a döntéseket.

      Törlés
    2. Saját gyerek leginkább, a többi sztem valahogy kialakul később is. És tényleg bocs, ha nem tartod korrektnek, nyugodtan töröld v mi. Kitartást mindenhez, jön a nyomi idő is és ez a napsütéses nyár után nem könnyíti meg a lelkiállapotokat...

      Törlés
    3. Szerintem egy gyerek nem feltétlenül döntés kérdése. Én legalábbis nem döntöttem így. És ha tehetném akkor nem így döntenék. Csak ez nem rajtam áll... :( az, hogy az ember esetleg beleegyezik abba, ami van az oké (és én itt magamról beszélek most, nem feltétlen a gyerekkérdésre értettem a kapuzárást, és csak feltételezem a tünetek alapján, hogy Milonkánál is esetleg ez lehet az alapja a dolgoknak. Nálam ez. A többit kifejtettem a blogomban, nem itt akarom berondítani a nem feltétlen helytálló hozzászólásommal a falat.)

      Törlés
  4. Döntes, haha :D
    Ezt egy oriasi adag porcukoros malna tarsasagaban olvastam.

    Egy idöben, amikor oviban dolgoztam meg Bp-en, minden reggel egy Snickers-szel inditottam, Neha megprobaltam kihagyni, de KELLETT. Aztan amikor munkahelyet valtottam, többe nem kellett. Neha napokig semi edeset nem kivanok, neha betolok egyedul egy tepsi sutit. Olyan jo, hogy ti ilyen tudatosak vagytok, en csak elek bele a vilagba, aztan csodalkozom, ha nö a seggem.

    VálaszTörlés
  5. Szerintem csak nyűgös vagy Ilonka. Azért az nem jellemző, hogy az ember a cukortól érezze rosszul magát vagy ha igen, az betegség és más jele is van.

    VálaszTörlés
  6. már így is fura, hogy milonka ebben az évben nem ment franciaországba :)

    VálaszTörlés
  7. https://i.pinimg.com/originals/fc/b4/af/fcb4af1b2b88e0df15011ede8c8c5973.jpg Legutóbb, mikor teljesen oktalanul nem éreztem magam eléggé feldobottnak, akkor ez a gondolat segített.

    VálaszTörlés
  8. Szia! Zugolvasóként, és félve írom, de egy éve tudom, hogy gluténérzékeny vagyok, minden klasszikus tünet nélkül(ez az NCGS). De pl. a depresszió is egy olyan jelzés lehet, amit sokan nem tudnak, de okozhat a glutén. Tudom mostanság nagy divat diétázgatni, de nekem több, évek óta húzódó betegségem szűnt meg néhány hónap alatt, ahogy rádöbbentem, mi is áll a háttérben.

    VálaszTörlés
  9. Szia, Szerintem is kapuzárási pánik ami elért. És egyet értek vele, hogy teljesen nem oldja meg az étkezés/futás/kutyus/cicus, de mindegyik picit segít ezen átlendülni. Szerintem a saját gyerek meg nem oldja meg, ha nincs társ mellette, sokkal fontosabb egy olyan párkapcsolat, amiből építkezhet az ember, hozzátesz az emberhez és nem elvesz, és ez a biztos bázisa a gyerekvállalásnak. Én azért drukkolok, hogy ezt megtaláld, és a nap is kisüt akkor.:)

    VálaszTörlés
  10. Komolyan, ámulok és bámulok ezeken a kommenteken. Én nem szoktam titkot csinálni abból, ha szomorkodom, hogy egyedül vagyok, linkelhetnék posztokat, de azért nem ez a jellemző az életemre. De hogy azért lennék fáradt és energiátlan, mert _kapuzárási_pánikom_ van, és hogy döntéseket kéne hozni, és gyereket kéne szülni és én ezt nem veszem észre, ezért ti megírjátok nekem, hát... Oké.

    Szavak nincsenek.

    VálaszTörlés
  11. de most itt arra vonatkozik a "döntést hozni", h volt anno milonka-poszt a "tudatosan egyedül vállalni gyereket" dilemmáról?

    VálaszTörlés
  12. Milyen jó ezt tudni, hogy ahhoz, hogy egy nő "rendben legyen", nem kell semmi más, csak egy férfi (gondolom nagydarab, szőrös) és néhány gyerek (gondolom a nagyobbik fiú, a kisebbik lány). És ugye kell egy konyha is, ahol a nő kiteljesedhet, miközben a vasárnapi ebédet főzi. Meg kell egy stoppolófa is, hogy esténként szorgosan megjavíthassa a nagy erős férje zoknijait. Mert egy nő csak így lehet boldog így 1917 vége felé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát attól hogy potcselekszünk 2017 ben, az évszázados sztereotipiakat és pl az anyai ösztönt valamint az erős pasi utáni vágyat (akinek megstoppolod ugyan a zoknijat de utána hozzabujhatsz és atölel) nem lehet felresöpörni. És sztem nem projekcio az ha az ember felfedezi a másik nőben a hasonló érzelmi hullamzasokat, attól h szar hallani, sajnos van benne igazság.

      Törlés
  13. A terheléses vercukor vizsgálatokon mindig tökéletesen szerepelek, a cukorral viszont pont igy vagyok, mint te. Elsőre földob, de a nap többi részében enervált, fáradt leszek tőle. Nagyon régen leszoktam minden édességről és persze eszem néha-néha, de nagyon gyorsan telitődöm.

    A gyerek dologban van valami. De szerintem inkább úgy működik ez, hogy annyira elviszik az ő szükségletei a fókuszt rólad, a te problémáidról, hogy neked semmi időm nem lesz magamra.

    VálaszTörlés
  14. Szerintem egy csomó ember lehet bármikor szomorú. Nekem van gyerekem de minden nap sírok. És nem vagyok se gluténérzékeny, se IR-es. Viszont egy ideje nagyon komoly diétát kell tartanom és azóta még szomorúbb vagyok mert már egy Túró Rudival sem dobhatom fel a délutánom.

    VálaszTörlés
  15. Nemtom jól látom-e, de szerintem csak 3an mondták ezt, azert ez böven kisebbsegnek szamit ennyi komment mellett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, tudom, igazad van, nem akarok általánosítani.

      Törlés