2017. november 19., vasárnap

Quel malheur

Meg az előbb írtam egy hosszú bejegyzést arról, hogy a névnapomra sütöttem ezer apró fahéjas tekercset, mert a suliban az a szokás, hogy akinek névnapja van, az visz sütit, mint az oviban. Én ezt mindig igyekszem elsunnyogni, mert én nem értem a névnapokat (kivéve, ha kapok rá ajándékot, mert azt azért szeretem), cserébe minden apropó nélkül szoktam vinni sütiket, friss croissant-t a lidliből, vagy SK szendvicset. De most valahogy megszállt az ihlet, meg akartam itthonra fahéjas süti illatot.

Na mindegy, elég vicces bejegyzés volt, de a lényege úgyis csak annyi lett volna, hogy szénné égtek a sütőben a fahéjas csigák. 

3 megjegyzés:

  1. istenem, végre még valaki, aki nem érti a névnapokat!!! köszi!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, én egyenesen névnapgyűlölő vagyok, halálra idegesít a névnapozás.

      Törlés
  2. Én se értem. Sőt a munkahelyi szülinapokat se. És én is igyekszem elsunnyogni. (Legutóbb jól sikerült. Tényleg akkortájt nagyon elfoglalt voltam.) Végül más sütött. És ünnepeltként ezt éreztem igazinak.

    Persze majd ha kedvem lesz viszek valami finomságot én is, de nem szeretem ezt "felcimkézve" tenni.

    VálaszTörlés