2017. november 1., szerda

Tell me how you feel

Már el is felejtettem, milyen ez az érzés, a veszteség, a gyász érzése, a mély, gyógyíthatatlan szomorúságé. Tegnap délután programom lett volna, találkozóm Pillával, és tudtam, hogy jobban esne a fejemre húzni a takarót és sírni, de azt is tudtam, hogy jól fog esni, ha mégsem hagyom el teljesen magam, ráadásul ha valakit látni akarok, ha valakivel beszélni akarok, amikor valami nem jó, akkor az ő. Úgyhogy összeszedtem magam (amennyire tudtam), bementem, és már mikor megláttam, tudtam, hogy nem dönthettem volna jobban. Kicsit mászkáltunk, aztán beültünk vacsorázni, én kértem egy pohár bort is. Nagyon jó volt kicsit elvonatkoztatni attól, ami történt, de aztán mégis beszélni a halálról, elengedésről, gyászról. És végül csak akkor sírtam el magam, mikor elmeséltem neki, hogy szegény macs tegnap már nagyon gyenge volt, szinte annyi ereje sem volt, hogy felemelje a fejét, és tudom, hogy szenvedett, valószínűleg fájdalmai voltak, mert sírdogált is, de ha megsimogattam, azonnal dorombolt... Ennyire kedves cica volt ő. 

Tegnap este felhívott a nagyobbik bátyám, neki elmeséltem, mi történt, meg írtam Phoebe-nek meg Gabesznek, mert úgy éreztem, hogy szeretném, ha tudnák, mi történt, és olyan jó volt, mert mindenki annyira tudta, hogy melyek azok a szavak, amik segítenek most. 

Ma reggel bucira dagadt szemekkel ébredtem, aztán tanítottam, ami tök jó volt - erre mondjuk nem számítottam, de nagyon szeretem ezt a két lányt, az edzőnket és a nővérét, vércukik. Ráadásul ők olyanok, hogy utána megírják, hogy milyen jó volt az óra, és hogy köszönik, hát aww? Őket nyár óta, mióta megvan a másik melóm, nem vállaltam, de annyira nyomulnak mindig, hogy most adtam nekik egy 'ünnepi' órát, és most komolyan elgondolkodtam rajta, hogy keresek nekik időpontot. Mondjuk ha valamit nem akarok, az a még többet dolgozás, de hát... Na mindegy, nem tudom még ezt. 

Aztán ettem, anya rakott krumplit csinált, aminek volt egy kis elkerített, laktózmentes tejföllel készült része, ezen teljesen meghatódtam. Aztán olvastam, ameddig le nem csukódott a szemem, és aludtam. 5 órát. Kimerültem-e. 

Az egyik, ami eszembe jutott, hogy hétfőn, ahogy mentem a városba a kutyával, annyira jól éreztem magam. Most megint nagyon szépen eszem, visszatértem az edzéshez, voltam fodrásznál, kozmetikusnál, kipihentem magam, minden dolgom elrendezve, a helyén, szóval abszolút formában éreztem magam, és még egy hétnyi szuper programokkal teli szabadság állt előttem. És akkor annyira szimbolikus jelentőségűnek éreztem azt a földrengés-erejű, szó szerinti pofára esést. Hogy iiigen? Ruganyos léptekkel, mosolyogva sétálgatsz az utcán hétfő délelőtt? Azt hiszed, tied a világ? Hát lófaszt. És akkor tegnap még a macska is. Tegnap délelőtt az Ikeába vittem a szüleimet, anyu 75. születésnapjára vettünk ajándékokat, meg apróságokat, ott voltunk egész délelőtt. Annyira cukik a szüleim, mindent megnéztek (de basszus, mikor apukám a nappali-részen a könyvespolcokon lévő könyveket kezdte olvasgatni, akkor azért láttam, hogy innen egy darabig nem megyünk haza), megtapogattak, mindenre rácsodálkoztak, komolyan, nincs még két ennyire kedves, okos, nyitott, pozitív és vicces ember, mint ők, élmény velük időt tölteni. Szóval totál feltöltődve jöttünk haza, és akkor a teljesen összeomlott cica fogad. Na mindegy, nem akarok ebben mintázatot látni, de... Értitek. 

A másik, hogy annyi embert látok-hallok-olvasok, aki mindig arra panaszkodik, hogy mindenki milyen rossz és gonosz és negatív és ellenséges... Nem tudom, hogy én ilyen überszerencsés vagyok a társasági hálómmal, vagy jól választom ki a körülöttem lévő embereket, de én olyan hálás vagyok a családomért, a tanítványaimért, a kollégáimért és a barátaimért. Meg az olvasóimért is. 

sara palacios

12 megjegyzés:

  1. 10 éves a vörös macskám <3 Nehez volt olvasni a soraidat...

    VálaszTörlés
  2. ..9 éves vörös macska és gazdája puszil <3 :(

    VálaszTörlés
  3. 8 eves, nem voros, de rossz volt olvasni es belegondolni...

    Szerencse es valasztas kerdese is... Ha jo az alap, akkor jobban is valaszt kesobb az ember. Az szerencse kerdese, milyen szuloket dob nekunk a sors, de a tieid tenyleg nagyon cukinak, szeretonek es tamogatonak tunnek. Jo lenne, ilyen szulove valni.

    VálaszTörlés
  4. Mi is hálásak vagyunk érted Milonka!☺

    VálaszTörlés
  5. szerintem oda vissza hat a dolog, ha kapsz egy pozitv szemüveget a neveltetéseddel, akkor pozitívabban látod a világot is körlötted, a családodat, barátaidat is, ez egy hatalmas kincs, talán csak az tudja, mekkora, akinek meg kell dolgoznia a saját pozitív szemüvegéért:) Jó példa vagy. Abban is, hogy amikor meg nem pozitív valami, nem áltatod magad. A cica miatt ölelés, sejtem mit érezhetsz, amikor olvastad a posztodat, ki is mentem megsímogatni az én kilencévesemet.

    VálaszTörlés
  6. Én köszönöm a soraidat. Hatalmas ölelés!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon sokat gondoltam ma rád, Milonka. Este megsirattam a cicádat, mi, akik állatokkal élünk, mind átérezzük a fájdalmadat. De azért az is átjött a soraidból, hogy ez a cica nagyon boldog életet élt, mert te voltál a gazdája. ❤

    VálaszTörlés
  8. <3 <3 <3 Most mindjart szkajpolok anyuval, es megkerem, hogy mutassa meg Kacatot, ugy hianyzik...:(
    Ölellek!

    VálaszTörlés
  9. Drága Milonka, szerintem is nagyon boldog élete volt a cicusodnak! ❤️ 2009-ben ment el kislánykorom cicája, de máig szoktam álmodni vele, és amikor a szüleimnél vagyok, szinte látom őt a lépcsőn, a kertben, valahogy jelen maradt, mert annyira szerettük. én is megkönnyeztem, hiànyozni fog Süti! <3

    VálaszTörlés