2018. január 6., szombat

jusqu'ici tout va bien

Igazán nem számítottam rá, hogy így fog indulni az új év, eddig egészen sok pontot kapna, ha pontoznom kellene, például idén már láttam életem egyik legjobb filmjét. Mondjuk közben elhagytam a kedvenc sapkámat is, ami miatt sírok, de hát valamit valamiért, ugye. 

Szerda este néztük meg a Bem-ben a Gyűlölet (La Haine) című filmet, amiben Vincent Cassel még iszonyúan fiatal, és amit Matthieu Kassovitz rendezett, ő az, aki Amelie pasiját játszotta az Amelie csodálatos életében, és egyébként ebben a filmben is szerepel (én mondjuk nem jöttem rá magamtól, hogy melyik szereplő ő, ha megnézitek, tippeljetek ti is). Ezeket az infókat persze nem tudtam volna magamtól, de van saját, külön bejáratú informátorom, gondoltam, továbbadom nektek is. Nagyon régen láttam utoljára olyan filmet, ami után csak ültem, és úgy éreztem, hogy kicsit megváltozott most az életem, és utánaolvastam, visszacsengnek mondatok, és azóta is sokat gondolok rá. Nagyon súlyos film, de azt hiszem, én a súlyos filmeket szeretem, mikor senki sem csinál úgy, mintha minden oké lenne, amikor semmi nem oké, és valahogy mégis úgy érzed, mikor megy a stáblista, hogy szép az élet, és te is, a bajokkal együtt is egy hős(nő) vagy benne. 



Az egyik kedvenc filmem az Isten városa (Cidade de Deus), ami hasonló hatással volt rám. Ott meg az van, hogy bűnözés, kábítószer, gyilkosság és céltalanság, nem hiszed el a(z amúgy igaz) sztorit, de közben meg Rio de Janeiro, tengerpart, szerelem, napsütés, barátság, gyönyörű emberek, brazil zenék. Csodálatos, bármennyiszer meg tudom nézni. 


1 megjegyzés:

  1. az első filmet még anno 15 éve, amikor új volt, láttam a Művészben, és örökre beégett, annyira letaglózó volt. Vincent Cassel legjobb alakítása ever. szó szerint csak néztem utána ki a fejemből, mint Rozi a moziban. meg fogom nézni ezt a másodikat is, köszi a tippet!

    VálaszTörlés