Kb. ugyanaz volt, mint a múltkor, hogy bemegyek anyuhoz (kb mintha haza mennék, annyit jártam ott az utóbbi két évben, a csuklóm ugye, anyu, a nagynéném, most meg megint anyu), fekszik a kórházi ágyon, olvasgat, kisimult, szép a haja, jókedvűen fogad, nevetgél az egész sztorin, mesélek neki, röhögcsélünk. De komolyan, mintha valami wellnessben lenne. Úgy hagytam ott, hogy pont vitték a műtőbe, de mivel ő is halál nyugodt, ráadásul most nem olyan nagy a sérülés, mint egy éve, és valószínűleg csak két éjszakát kell maradnia, így én is megnyugodtam. Apukámon látom, hogy el van kicsit kámpicsorodva, de tegnap csináltam neki (meg magamnak) mára ebédet (rákattantam megint a wokra, most szójaszószos, narancsos csirkecomb-csíkokat csináltam brokkolival, zsülienre:) vágott sárgarépával, és fokhagymával pirított gombával), meg ugye hamarosan hazajön anya, szóval szerintem ő is felvidul majd.
Este volt időm kicsit lazulni otthon, kitakarítottam a lakást, mert egy puli a locspocs időben nem annyira tesz jót a tisztaságnak. A múlt héten vettem egy csokor rózsát, most meg egy halom sárga tulipánt, úgyhogy a vágott virág szezont megnyitottam.
A múltkori posztnál, amikor arról volt szó, hogy érdemes lenne-e másik sulira váltani, az jutott eszembe - de nem akartam írni akkor, nehogy vészmadárnak vagy ünneprontónak tűnjek -, hogy nagy szerencse, ha valaki a munkahelye és a hozzátartozói közvetlen közelében lakik, hiszen nem lehet tudni, az idősödő szülőknek mikor lesz segítségre szüksége. Az is nagyon jó, ha nem emészt fel napi egy-két órát az ingázás.
VálaszTörlésJobbulást anyukádnak, remélem, hamarosan meggyógyul!
Dehogy lettél volna vészmadár, tisztában vagyok vele, h óriási kincs, h 5 percre lakom a sulitól meg mindenkitől, és ha egyszer aktuális lesz a váltás, ezt a tényezőt abszolút figyelembe fogom venni.
Törlésés persze köszi szépen!
Törlés