helló tavasz

Úgy sejtem, nem én vagyok az egyetlen, akinek nem a húsvét volt a lényeg a miniszünetben, hanem hogy egy kicsit le lehetett engedni, lehetett pihenni, aludni, fel lehetett venni a fonalat a családdal. Mi ketten még sosem voltunk ilyen sokat együtt, mint most, a 4 nap alatt, és most kezd érződni, hogy kezd átformálódni az egész. A szenvedélyes, szívdobogós, pillangós együttléteink kicsit kisimultak, sokkal puhább, nyugodtabb, édesebb lett az egész. Most már teljesen magától értetődőnek érzem, mikor együtt vagyunk, természetes, otthonos mindkettőnknek, hogy ott van a másik, volt olyan pillanat, hogy az jutott eszembe, ilyen lenne, ha együtt laknánk. Kicsit családoztunk is mindkettőnknél, az sem olyan stresszes már, mindenki találkozott mindenkivel. Arra viszont rájöttem, hogy nem fontos már számomra, hogy mindenki szeressen engem, vagy hogy mindenki elfogadja őt, persze, szuper, és megkönnyíti az életet, ha igen, de ha nem, hát úgy is jó.

Mindketten imádunk játszani, kártyáztunk egy csomót, römiztünk, megtanított kanasztázni, és nagyon élvezem. Azon gondolkodtam, hogy pl az exem nagyon szeretett számítógépes játszani, és én diablóztam vele, hogy az is lehessen közös idő, és azt is élveztem, de hogy ez mennyivel igazibb, vagy nem is tudom, emberibb. És sportot űzök abból, hogy elvigyem őt nagyon szép helyekre a környéken, úgyhogy háromszor is voltunk kirándulni. És hát vele nevetgélni valami picike tó partján a Börzsöny közepén, miközben a kutya valahol a közelben bóklászik - az maga a világbéke. 

Végül elengedtem a háziasszony vonalat, kaptunk egy csomó kaját anyutól meg az ő szüleitől, meg toltuk a sonkát-tojást-kalácsot és inkább pihentünk, mondjuk így is sütöttem egy halom málnás, mascarponés linzerkosárkát azzal is elvoltam egy fél napot, meg ugye vendégség, vendégeskedés. Hajlamos vagyok rá, hogy elszaladjon velem a ló, és mindent tökéletesre akarjak, pedig tudom jól, hogy az senkit nem tesz boldoggá, ha nyolc fajta kaját főzök. Úgy voltam vele, feszüljön, aki akar, még étteremben is voltunk.

És itt a tavasz, lehet tornacipőt meg kiskabátot hordani, egész nap nyitva az ajtó meg az ablak, hogy besüssön a napocska, ma színházba megyünk (a Szkénébe mennyire kell kiöltözni?), aztán meg újra hétvége.