no time to sleep

Fúúúúúúú. 

Nem is tudom, honnan kezdjem. A suliban teljesen elhavazódtam. Megnéztem, és annyit helyettesítettem szeptember óta, mintha 3 full hetet tanítottam volna pluszban, ingyen (a helyettesítést nem fizetik ki), és minden nap, kb minden lyukasórámban be vagyok írva helyettesíteni. Közben az a fiú, akiről meséltem, hogy voltam vele pszichiáternél, a következő alkalomra már nem ment el, újra elszökött, és nem is ment haza soha többé - nyilván van rá oka, és valószínűleg én sem mennék a helyében. Van hol laknia, de tökéletesen bizonytalan az egész sztori, ráadásul nem tudjuk miért, de teljesen elengedett mindent, nem jár be órákra, de így azt mondja, hogy nincs kedve, ott van a suliban, és ott állunk, az ig. helyettes, egy férfi tanár, én, és nem bírjuk rávenni, hogy bemenjen órára. Nagyon durva a háttere, és tudom, hogy egyedül van, mint a kisujjam, de eddig elfogadta, és kérte is a segítséget, most meg azt mondja, hogy miért zaklatjuk, minek avatkozunk bele, és mi közünk hozzá. Nagyon rosszul esik, és bár kértem már külső segítséget, rengeteget stresszelek, hogy ez a helyes, kedves, okos, tehetséges fiú teljesen elkallódik. Ráadásul annyi időt és energiát ölök az egész sztoriba, hogy már többször előfordult, hogy nem tudtam bemenni miatta órára - hát igen, nem véletlenül kellenének a lyukasórák.

Ma este színház, mert képzeljétek, Olív újabb Pintér Bélákat szerzett nekünk (majd Clara is, ráadásul ugyanarra a darabra, ennek mennyi az esélye), de közben meg nem aludtam kb semmit... Majd elmesélem, miért.