mostmár eléggé szeretnék nem dolgozni

Elméletileg június 15-én véget ért a tanév, gyakorlatilag egyetlen napom volt azóta, amikor nem kellett ott lennem a suliban, a héten végig érettségi, és még péntek délután is a záróértekezleten fogunk ülni. Meglehetősen elegem van. De múlt szerdán úgy voltam vele, hogy nincs épp semmi, ami miatt muszáj bent szívnom, megérdemlek egy szabadnapot. Előző este bent aludtunk Budapesten, aztán reggel Barni elment dolgozni, én meg ott maradtam nála. Elég szépen eltűntek már a dobozok, alig maradt néhány, kezd látszani, milyen lesz élhető állapotban a lakás. Nagyon pici egyébként, elvonulni nem lehet egymástól, ez mondjuk tény, de nekem nagyon tetszik az elosztása, iszonyúan praktikus, és van egy kis erkély is, ami egy csomó zöldre néz, úgyhogy lehet kinn vacsizni meg fröccsöt inni, nekem meg ennél nem kell sokkal több. Nagyon várom, hogy kicsit hangulatosabbá, otthonosabbá tegyük, persze ehhez kell az is, hogy időt töltsünk ott. És szuper helyen is van, csak hát ugye a buzi villamos. Aztán kicsit csattogtam még a környéken, majd hazavonatoztam, este pedig nálam találkoztunk. Este elmeséltük egymásnak a napunkat, és Barni mutatott képeket, amiket napközben csinált a munkája kapcsán, és és az egyiknél megállítottam, ugyanis aznap tőle teljesen függetlenül én is lefényképeztem ezt az utcát - ennek mennyi esélye van? 

B nem szokott reggelizni, amit én nem is értek, viszont nekem, mint tudjuk, a reggelizés az egyik hobbim, az első dolog ébredés után. Úgyhogy kellett nekem erre megoldás találni anélkül, hogy különösebben fel kellene tölteni a hűtőt, mert nem sokat vagyunk (vagyok) még ott, és hajlamosan ránk rohadni a dolgok. De van már ilyen, isteni: 

Egyfolytában az ő cuccaiban flangálok, mázli, hogy nem bánja.

Nekem olyan barátnőim vannak, akik a csajos estére ZÖLDBORSÓT hoznak, hogy majd ők azt fogják majszolgatni chips helyett. De aztán persze chipset majszolgatnak borsó helyett, a borsó meg rám marad. (Juc:))

Ezt meg a Pad Thai wokbárban fényképeztem, egyre több étterem van, ami annyira hangulatos, hogy kb azonnal beköltöznék (mondjuk némileg zavarna, hogy idegenek ott jönnek-mennek-esznek). Lehet amúgy, hogy problémát fog okozni az, hogy Budapesten ilyen könnyen elérhető egymillió típusú iszonyú finom ennivaló. 

Most, ahelyett, hogy egy fröccsel nézném a meccset valami duna-parti teraszon, itthon ülök a kanapén betakarózva, csupa meleg cuccban, az asztalon mécsesek égnek, tiszta októberi hangulat. Ma az érettségis szép ruháimhoz harisnyát kellett felvennem, eléggé megviselt. Nagyon várom vissza a kánikulát.