2018. június 8., péntek

you and me

A héten igyekeztem mindenfélét csinálni esténként. Kedden bemutattam a pasimat Katának meg a francia barátjának, pont belefértünk a szűkös programjukba úgy, hogy csak mi négyen találkoztunk. Örültem ennek, és nagyon vicces esténk kerekedett. Mondjuk reggel nem esett jól 6-kor kelni és összekapni magam mindössze 4 óra alvás után, de olyan jó érzés látni a barátaimat és őt együtt, szépen lassan remélem, mindenkivel találkozik. Egy tündéri kertben fröccsöztünk-vacsiztunk, ott, ahol annak idején az esküvőm is volt. És bár nem mondja, biztos vagyok benne, hogy fura érzés lehet ez a fiúmnak, de remélem, tudja, látja rajtam, hogy ez már a múlt, és hogy itt az a lényeg, hogy vele szeretném megosztani a dolgokat, amiket szeretek, és most már a mi közös élményeink-emlékeink születnek ezeken a helyeken. 

Néhány napja beszélgettünk Katával a féltékenységről, az exekről - neki is van fura sztorija, és az én pasim is egy nagyon hosszú kapcsolatot tudhat maga mögött. Nyilván egymillió élménye van ezzel a lánnyal, mindenütt jártak már, ezer dolgában ott van picit - joggal lehetne kétségem, hogy hogyan tudom mindezt felülírni én. 

De azt mondtam Katának, hogy egyrészt valami miatt abból a kapcsolatból kiszállt, és velem (és Kata barátja is vele) olyan boldog, hogy le sem tudná tagadni, mert fülig ér a szája szinte folyamatosan, ha velem van, másrészt minek kellene felülírni. Szerintem rengeteget köszönhetünk a pasijaink exeinek (tudom, vannak kivételek), mert mellettük, részben miattuk lettek olyanok, amilyeneknek szeretjük őket, mellettük tanulták meg, hogy hogyan kell minket boldoggá tenni, azokból a kapcsolatokból vonták le a tapasztalataikat. Én is azért funkcionálok olyan jól a srácok mellett, mert szüleim jó példája mellett a két hosszú kapcsolatomban, a 10 évesben és a házasságomban is azt éreztem, hogy elhihetem, hogy szeretnek, bízhatok bennük és nyugodtan lehetek szerelmes, elengedhetem magam teljesen. Én nem szoktam rosszakat mondani az exeimről (már a két fix kapcsolatomról, mert az elmúlt évek rövidebb kalandjai között azért akadtak vicces sztorik, ti tudjátok a legjobban), mert attól, hogy szakítottunk, attól még hosszú ideig boldog voltam mellettük, szerencsésnek érzem magam, hogy részem lehetett ezekben az élményekben, és nem cserélném el a múltam senkivel. Pedig a házasságomban kb egyik napról a másikra estem pofára totálisan, szóval minden jogom meglenne, hogy elveszítsem a bizalmamat. És persze eltelt egy csomó idő azóta, ami begyógyította a sebeimet, de ennek a fiúnak is köszönhetem, hogy úgy tűnik, szépen, lassan újra el tudom hinni, hogy nem fura, ha a másik teljesen az életed része lesz, és májusban a nyár végére vesz közös színházjegyet. Nagyon hálás vagyok a cuki kis harmóniánkért. 


4 megjegyzés:

  1. De gyonyoruen megfogalmaztad! En pontosan igy gondolom. Es igen, jo erzes majusban nyar vegere jegyet venni. Tudom, miert irod sajnos.

    VálaszTörlés
  2. jaj olyan jó ilyen szívmelengető dolgokat olvasni, és úgy örülök!<3

    VálaszTörlés