Svédország - nekem

Milyen fura, mintha ezer éve lett volna a nyaralás, mennyire más dolgokkal van tele a fejem már most. Hálás vagyok, hogy nem kellett a csirkelefejező-gyárba visszaesnem azonnal, hanem marad egy kicsi időm még tengni-lengni, és megszokni a gondolatot, hogy hamarosan indul a tanév. 

Na, de a nyaralás. Nem látom értelmét részletes élménybeszámolót írni, arra gondoltam, csak néhány képet merevítek ki, olyan dolgokat, amik nagyon megragadtak bennem, amiken kissé megemeltem a szemöldököm, vagy amiken meglepődtem. És akkor első körben Svédország (és Koppenhága).

• A vendéglátóink, a magyar srác, Barni ezer éves barátja és a svéd csaja Lundtól pár kilométere laknak egy... Hogy is mondjam... Tanyán. Egy szép kis házban (amit a két kezükkel újítgatnak néhány hónapja, mióta megvették) a semmi közepén, ahová úgy tudsz eljutni, hogy gyalogolsz 50 percet a szántóföldek közt, bármerre nézel, csak szélerőműveket és búzát látsz. Amúgy tényleg gyönyörű, meg bizonyára menő is, de hogy mit kezdesz ott magaddal mondjuk két nap után, arról fogalmam sincs. Főleg, mivel nincsen se jogosítványuk, se autójuk, és a munkájuk miatt ezt a néhány kilométert a vasútállomásig minden nap meg kell tenni. No de persze van bicajuk, hiszen itt mindenki azzal jár (télen, mínuszban, hóban, fagyban is?). És akkor itt jön az én meglepődésem: a bringák állapota. Én azt gondolnám, hogy ha rá vagyok utalva a bicajomra napi szinten, akkor figyelnék, hogy jó állapotban legyen. De itt mindenkinek olyan szar állapotú bringája van, hogy nem hittem el. Szó sincs csilivili, menő, esetleg márkás bringákról. Ennek a párnak mindkét bicaja full beteg, nem lehet rendesen felfújni őket, vinni kell pumpát, mert 30 perc alatt leeresztenek, az ülés lebillen, a hajtókar csapágyas és kattog stb. És ahogy körülnéztem, a bringák nagy része lepattant, pedig azt gondolnám, nem azért, mert nincsen a svédeknek pénzük jobb állapotú kerékpárokra. Csinos, vonzó, szemet gyönyörködtető bicajt nem is láttam. Nekem fontos a bicajom, mindig tiszta, a kerekek felfújva, évente kétszer viszem teljes kivizsgálásra, de ha ilyen szinten rá lennék utalva, akkor még jobban odafigyelnék. Meg lehet, szereznék jogosítványt és autót is.
• Este 10-kor még teljesen világos van, csodálatos. Mondjuk eléggé örültem, hogy vittem szemmaszkot, mert világosban egyáltalán nem tudok aludni. 
• A svédek, legalábbis akikkel mi találkoztunk, iszonyúan teszetoszák és körülményesek. Semmit nem bírnak eldönteni, de ha igen, azt több órányi dilemmázás előzi meg. Emiatt egyszer több órát tébláboltunk Lundban az esőben farkaséhesen, a megérkezésünk napján pedig délután 2-től este 10-ig csinálták az ebédet vacsorát, közben úgy 5 körül kiderült, hogy még fogalmuk sincs mit főznek, de közben el is mondták, hogy ezt ők így szokták, hogy elkezded, közben megnézed, mi van otthon, aztán kialakul. Én tanúja voltam a folyamatnak, van, hogy egy óra alatt annyi történik, hogy arrébb raknak két edényt, mert közben magyaráznak, isznak valamit, pakolásznak, kell gyűjteni fát a grillhez, nem tudom. Végül nagyon finom lett minden, krumplisaláta, sali, meg grill húsok, de mindezt 8 óra alatt - nekem, aki a 10 perc alatt valami finomat abból, ami a hűtőben van specialistája, nehéz felfogni. 
• A kávézókban (életemben nem ittam ilyen drágán kávét) a fahéj és a kakaó mellett őrölt kardamom is ki van téve, hogy szórd a kapucsínód tetejére. És a kardamomos péksüti is isteni! 
• Váltottunk egy csomó svéd koronát, és egyszerűen nem bírtuk elkölteni. A helyek 90%-án (buszon, piacon, fagyisnál, kávézóban stb) NEM lehet készpénzzel fizetni, egyszerűen nincsen ilyen opció, az állam nem támogatja. Kártya. Pont.
• Itthon nagyon tipikus, hogy a nők testhezálló, szűk ruhákat hordanak, ami megmutatja, kihangsúlyozza az alakjukat (akkor is, ha esetleg egyáltalán nem előnyös), sok bőrfelületet villantunk, sok színeset hordunk. A svéd nők (csak az általam megfigyelt utcaképre tudok támaszkodni) bő, nagyon kényelmes, laza ruhákat hordanak, általában feketében, fekete-fehérben és szürkében, közben látszik, hogy minden nagyon dizájnos, jó minőségű, szuper anyagok, szabás. Nem nagyon látni minit, sok bőrfelületet, pedig nagyon meleg volt. Nagyon jó, bő, fekete-fehér mintás ingruhákat láttam nőkön, szeretnék is egyet majd szerezni. És mégsincs az az érzésed, hogy antiszexi, formátlan ruhákat hordanak, hanem mindenki nagyon stílusos és menő, de a legidősebb korosztály is - szeretném ezt eltanulni tőlük. 
• Koppenhága nagyon tetszett, elképesztő a hangulata, nem is akarom magyarázni, el kell oda menni. De a legdurvább része a már Bezzeg által emlegetett Christiania. Ez egy fallal körülvett 1971 óta létező, autonóm városrész, ami engem kicsit a Rainbow-szerű hippi kommunákra emlékeztet. Mindenféle, a hagyományos társadalomba nem, illetve nem jól illeszkedő arc él ott a saját törvényeik alapján, úgy, ahogy nekik jó, 1000 ember körülbelül. Minden csupa falfirka, szín és szabálytalanság. Közben pedig terem a marihuána mindenütt, mindenki sodorja és szívja, a tetovált, izmos fiatalemberek pedig kis pultokról árulják a hangzatos nevű fűcsomagocskákat. Úgy, hogy jelen van a rendőrség, tehát az állam erre kb áldását adja, bár a nehéz drogok Christiánia törvényei szerint is tiltottak. 
• Mindenki mindenhol parkozik és piknikezik. Mi ezt miért nem csináljuk?
• Építészet. Imádom, hogy modern és letisztult, vissza kellett fognom magam, hogy ne fényképezzek le MINDENT.
• A HÍD Malmö és Koppenhága között. Nem tudom, hogy a sorozat tette-e (ugye nincsen köztetek olyan, aki még nem látta?), én a Megyeri hídba is szerelmes vagyok, de varázslatos a karcsú, mégis roppant, víz felett futó építészet csodája. 
• Tengerpart, homok, sirályok - kipróbálnám, milyen a közelükben élni. Malmöről mindenki, Violet és a pasim is azt mondták, hogy semmi különös, sok rá egy nap, de én imádtam, főleg, miután már béreltünk bicajt. Nekem nagyon tetszett a kikötő, az épületek, a hangulat. És a tudat, hogy úgy élsz, a Híd, a tengerpart, a homok és a sirályok mind csak egy félórányi bicajútnyira vannak, én ezt nagyon, nagyon irigylem.
• Kurvajó kiállításokat láttunk. Én nem vagyok egy igazán jó képzőművészet-rajongó, mert nekem vagy tetszik valami, vagy nem, nehéz meggyőzni a fehér alapon fekete pöttyről, hogy de az igazán értékes. De itt órákon keresztül bámultuk a kortárs képeket. A legjobban például egy fogyatékos művészek műveit kiállító gyűjtemény tetszett, simán bármelyik képet kitenném itthon.