A héten másodszor vagyok itthon, Vácon. Szerdán, mikor már bent voltam a suliban, írt az egyik lány a régi osztályomból, hogy Fanninak, akivel imádtuk egymást, szülinapja van, 17 éves lett, meglepik őt suli után, beülnek valahova, és nem mennék el én is? Úgyhogy a 6. órám után vettem gyorsan egy halom édességet, elrohantam a Nyugatiba, és elértem a 15:07-es vonatot, fél 4 után pár perccel már Vácon voltam. Én voltam a meglepetésvendég, nagyon örültek nekem, és persze én is nekik. Nagyon sokat meséltek, sajnos egyre rosszabb a helyzet a régi sulimban, sokan elmentek, rengeteg az új tanár. Hiányzom nekik, sokat emlegetnek, egyszerűbb volt velem az életük, mint nélkülem, mondjuk ezt meg is értem. Persze nagyok már, feltalálják magukat, csak hát kb mintha a sulis anyujukat vették volna ki a képből. Egyébként én nagyon szeretem a lányt, aki az új ofőjük lett, de szigorúbb, és teljesen más stílusú, mint én, meg hát neki nem akkora szívügye ez az osztály, mint nekem volt. Persze az élet megy tovább nélkülem is, mindenki sokat változik, és meséltek nagyon cuki sztorikat is. Jó volt látni őket.
Utána hazasétáltam, hogy otthon, anyuéknál is meglepetésvendég legyek, sokkal viccesebb volt így érkezni, mint mikor előre bejelentem magam. Két órát maradtam, üldögéltünk az udvaron, beszélgettünk, nagyon otthonos érzés volt belecsöppenni egy hétköznapjukba, ha csak egy pici időre is. A kutya viszont mostanra teljesen elfogadta ezt az új szitut, borzasztóan örül nekem, mikor megér, de már nem lóg füle-farka, ha elmegyek. Nagyon fáradt voltam este, mire hazaértem Budára, és a pasim nem is volt még otthon, de így is... Most ott vagyok otthon.
Nálunk a kutya általában kint van a kertben, csak télen megy be a lakásba. A kedvenc helye ott van, ahova anyu rálát a konyhából (anyu meg mindent ott csinál, netezni meg tévézni is ott szeret, szóval állandóan ott van, nem csak gürizni). És egyszer én is meglepiből mentem haza, anyu meg jött kifelé, merthogy "a kutya hazudott, úgy csinált, mintha te jönnél, dehát nem volt róla szó" :D Dehát aztán kiderült, hogy mégsem hazudós a kutya, csak én libbentem be váratlanul :D (mert akkoriban még nem voltam szenilis és vittem mindig kulcsot)
VálaszTörlésSzerintem az anyukák a váratlan belibbenésnek még jobban is örülnek :D
Mike nagy-nagy igazságot mondtál most, mert annál örömtelibb érzés nincs amikor az ember gyereke váratlanul belibben + kicsi gyönyszem unokával most már együtt, aki repdess az örömtől amikor a nagyikáját meglátja, és már tárja is szét a két kicsi kezét.))
VálaszTörlés