2018. szeptember 26., szerda

we don't know each other. let's keep it like that.

 Továbbra is meglehetősen antiszoc vagyok a suliban, pedig már semmi stressz nincsen. Megtartom az óráimat, lyukasórában készülök vagy telefonálok esetleg kimegyek a suliból ebédet vadászni. Sokszor enni is odaülök az asztalomhoz és olvasok közben, erről mondjuk érzem, hogy gáz, a többiek általában csoportokban összeülnek enni a konyhában. Ha vége az óráimnak, akkor pedig azonnal indulok haza. Lehet, hogy kicsit most általános emberundorom van, mondjuk egy friss munkahelyen ez nem annyira praktikus. 

Tegnap elmentünk tüdőszűrésre egy kolléganőmmel (ő is új, vele mindig van kedvem barizni), nem volt beutalónk, úgyhogy elküldtek - volna, de aztán elkottyantotta a néni, hogy 40 év felett beutaló nélkül is megcsinálják. The perks of being over 40, gondolom, nem olyan sok van. 

A pasim, amikor rájött, hogy milyen ritkán beszélek a családommal, a a lelkemre kötötte, hogy legalább 2 naponta hívjam fel anyuékat. Arra is rá szokott kényszeríteni, hogy az ő családtagjait felhívjam, a kezembe adja a telefont, ha mondjuk szülinapjuk van, vagy valami recept kellene, és mivel nagyon cukik, plusz tudom, hogy örömet okozok, egyáltalán nem bánom. 

Ma az ő családja jön hozzánk vendégségbe, és hosszú dilemmázás után úgy döntöttem, hogy rakott krumplit sütök, mert azt elő tudtam készíteni, ma csak betolom a sütőbe, és így nem kell hulla fáradtan háziasszonykodnom, lesz időm zuhanyozni és rápihenni az estére. A desszert pedig gesztenyepüré lesz. 

Nem tudom, miért nem fotózom mostanában, a hétvégén behoztam Budapestre a fényképezőgépemet, hátha az majd kicsit inspirál. Nem, mintha hordanám magammal. Na majd ezután.

6 megjegyzés:

  1. Engem nagyon érdekelne, hogy egy suliban általában milyen a tanárok közötti viszony. Megbeszéli mondjuk két angoltanár, hogy hol tart a hetedikesekkel és mik a szakmai problémák. Nem olyasmi hogy egy gyerek rosszul viselkedik mert válnak a szülei, hanem hogy miért nem értik meg a gyerekek a present perfect-et, vagy ilyesmi.
    Vagy pedig mindenki tanít a saját elképzelése szerint és csak annyit beszélgetnek a tanárok hogy milyen az idő meg ki hova megy hétvégén?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon sokat szakmázunk. Itt ül körülöttem az összes angolos, rengeteg egyeztetés van, nincs-e ilyen anyagod, sikerélmények, gondok stb. Ráadásul van két csoportom, akiket nem egyedül viszek, hanem egy másik magyar és egy anyanyelvi tanárral. Ez a suli egy minden szempontból teljesen átlátható a rendszer, ha valami nem jó/nem működik, azonnal kiderül, plusz a kölykök is rengeteg feedbacket adnak, tanárértékelés is van. Egyébként csak a nagyoknál nincs meg, h miből, mit taníts, a többi osztálynál igen, de én azt is meg szoktam beszélni a többiekkel. Van egy mentorom, az ofőjükkel is szoktam beszélni, a volt angoltanáraikkal stb. Érdeklődnek, és akkor beszélgetünk erről.

      Törlés
    2. Ez tok jol hangzik. Remelem hamarosan a kozossegbe is jobban bekerulsz.

      Törlés
  2. És a többiek kíváncsiak rád? Ők odamennek hozzád? Nem az van, hogy az előző suliban nagyon kilógtál a jopofa, kedves lazaságoddal, itt pedig mindenki az és egy kicsit elveszettnek érzed magad emiatt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki nagyon kedves, nem gondolom, h bármivel gond lenne, kilógás v nem kilógás, csak valahogy most ilyen időszakom van, meg így küzdök meg ezzel a helyzettel. Én sosem nyíltam meg egyébként nagyon könnyen, nem ment soha a felszínes, könnyed társalgás, alapvetően azt hiszem, zárkózott vagyok.

      Törlés
    2. Ez ismerős - épp ezért csodálkozom is magamon, hogy most ezen az új munkahelyemen spontán énekelek - táncolok :)

      Törlés