2018. november 25., vasárnap

balance

A héten úgy éreztem, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt, voltam egyedül, olvastam sokat, pihentem, de voltak programok is, találkozók. Most is volt olyanom, hogy ültem valakivel szemben, kb illendőségből, miközben alig vártam, hogy hazamehessek a kis kuckónkba, a bennem élő antiszoc kislány kb sírt, hogy de miért ülünk itt és beszélgetünk jól nevelten - komolyan, fogalmam sincs, mikor lettem ennyire introvertált. De legalább már tudom, hogy mi a bajom, meg is tudom fogalmazni, és ettől jobban is érzem magam. 

Pénteken voltunk edzeni Pillával, utána gőzfürdőzünk meg ültünk úgy fél órát egy forró vizű jakuzziban. Megbeszéltük az élet nagy dolgait - nekem ez vele valahogy olyan természetes, fél szavakból értjük egymást, nagyon hasonlóan gondolkodunk, meg hát az élethelyzetünkben is vannak mindig párhuzamok. Sosem kell magyarázkodnunk egymás előtt, és sokszor olyan dolgokat is ki merünk mondani egymásnak, amiket szerintem kb magunknak sem. Nagyon jó volt, bár a körülöttünk lévő pasik, akik szép csendben wellnesseztek volna, szerintem a pokolba kívántak minket a lelkizős témáinkkal együtt. Utána elmentünk vacsizni az okay itáliába, ami most sajna nem volt olyan hangulatos, mint szokott így karácsony előtt, de nekem van új kedvenc olasz éttermem, majd elviszem őt oda is. 

Szombaton dolgoztam, nyílt nap volt a suliban, azok a szülők jöttek érdeklődni, akik majd hozzánk szeretnék hozni a gyereküket, és voltak kis beszélgetős sarkok, ahol a tanárokkal lehetett beszélgetni, kérdezgetni őket. A hátam közepére kívántam az egészet, főleg, amennyire szívesen veszem magam körbe emberekkel mostanában. Különösen szombat délelőtt, amikor sokkal inkább aludnék 9-ig, meg hosszan reggeliznék a pizsamában a kanapén, vagy piacra mennék. De aztán utólag, eléggé meglepő módon, nagyon, nagyon jó élményként éltem meg. Csodás érzés, hogy a beszélgetés végén mosolyogva, vágyakozva búcsúznak el, és őszintén szólva nem csodálkozom rajta, hogy hozzánk szeretnék hozni a gyerekeiket, ami sulinkhoz nem nehéz kedvet csinálni. És a legdurvább, hogy persze, drága ez a suli, de nem ez a legdurvább szűrő, mert annyira sokszoros a túljelentkezés, hogy emiatt a ponthatár is nagyon, nagyon magas. Az egyik anyuka kérdezte egyébként, hogy ő azt nem érti, hogy miért ez a rendszer az alternatív? Miért nem ez a normális?

Aztán a pasim hazavitt, elmentünk vásárolni, és aztán egész nap otthon tébláboltam,  este ráadásul egyedül, aztán lezuhanyoztam és olvastam az ágyban, isteni volt.


natsuko kawatsu

2 megjegyzés:

  1. ❤️ Tényleg félszavakból is.

    VálaszTörlés
  2. Én is ezt kérdezem már évek óta. Hogy miért az ilyen az alternatív, és miért nem ez a normális. Van egyébként egy tanárdiplomám, soha nem használtam, de a mai napig rengeteget gondolkodom azon, hogy bárcsak lett volna erőm beszállni a ringbe és tenni a változásért... jó, hogy te ott vagy. :)

    VálaszTörlés