2018. november 14., szerda

the only way is up

Az volt a múlt héttel, hogy annyira rossz passzban voltam, hogy végül magamnak, meg másoknak is ki kellett mondanom, hogy nem vagyok jól, és ez már tart egy ideje. Úgyhogy voltak nagy beszélgetések és vallomások, coachingoltak a support lányok, Pilla, beszéltem (és sírtam) a szüleimmel, Barnival. Tulajdonképpen már ettől, a sok kimondott szótól megkönnyebbültem, jobban lettem. Annyira támogató a környezetem, hogy nem is értem, miért esik ennyire nehezemre kommunikálni a bajaimat - lletve hát azt hiszem, az a fő probléma, hogy magamnak is nagyon nehezen vallom be, ha rosszul mennek a dolgok. Mindenesetre készen áll a haditerv, hogy hogyan fogom visszakapni a régi, felhőtlen, vidám énem, aki nem aggódik feleslegesen, simán tudja könnyedén venni a dolgokat, és mindennek tud örülni.

Nagyon jó volt egyébként otthon, mindannyian együtt ebédeltünk vasárnap, az összes tesóm, meg a családjuk. Az volt a küldetés, hogy tudjak jelen lenni, ahelyett, hogy aggódnék vagy szorongnék más dolgokon, és nagyon jól ment, mintha kisímultak volna az idegeim. És borzasztóan hiányzik a lakásom. 







8 megjegyzés:

  1. Nem lehet, hogy az egész rossz érzésed, ami van mostanában abból ered, hogy mégsem vagy igazán kész egy összeköltözésre? Olyan sokszor írod, hogy hiányzik a lakásod, hogy talán ez az oka annak, hogy nem érzed jól magad, nem vagy kész arra, hogy kilépj még otthonról. Nem tudhatom persze csak az alapján írtam, amit olvasok....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogyis. Az ideális megoldás az lenne, ha a lakásom itt lenne Bp-en, és ott turbékolhatnánk.

      Törlés
    2. Hülye kérdés, meg ha írtál róla akkor bocs: de miért a pasidnál költöztetek össze? Neki olyan a munkája, hogy ide köti Bp-re? Csak mert a leírásokból úgy tűnik, hogy a te lakásod nagyobb, kényelmesebb, az övé meg pici. Nem lenne megoldás Vácon lakni? :)

      Törlés
    3. Az ő munkája miatt Vác no go, de én is szívesen költöztem Bp-re, nagyon rámfért a levegőváltozás, új munka stb. Csak a lakás maga hiányzik kifejezetten.

      Törlés
  2. Sose tudja az ember, ilyen poszthoz hozzászóljon-e, hiszen olyan sok mindent nem tud a bloggerről! De sztem az új állás, új város, új lakás, összeköltözés -EGYSZERRE épp elég stressz ahhoz, hogy az ember kicsit megzuhanjon. Még akkor is ha mindegyik pozitív változás. És sztem tök jól "terápiákat" találsz: bicikli, semmittevős hétvégék a régi otthonodban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi:) igen, én is érzem, hogy ez azt az óriási változást nem könnyű feldolgozni.

      Törlés
  3. Valamikor valaki írta itt a bpogvilágban (lehet, hogy éppen te), hogy engedjük meg magunknak néha, hogy rosszkedvűek legyünk. Ezt is meg kell élni, nem lehetünk mindig mindenben a toppon. Aki mindig ott van, az hazudik, vagy lövi magát valamivel. :P
    Egy ideje átjön, hogy nem vagy jól, de hidd el, így is szeretünk, és tudjuk, hogy volt már ilyen időszak máskor is, és azt is tudjuk, hogy ettől még te TE vagy. Rendbejön majd minden! Tarts ki! :) <3

    VálaszTörlés