Pénteken kicsit jobban voltam, hajnalban keltünk, hazahozott a pasim, egészen romantikus volt együtt autózni Vác felé kora reggel, abban a tudatban, hogy hamarosan lesz kiskutya, várnak a szülök, meg mindenféle jó dolog. Mondjuk az nem volt olyan jó, hogy negyed 8-kor már ott szobroztam a házidokim rendelője előtt, első voltam, és így is fél 10-kor, kb tizedikként jutottam be. Elképesztően lassú ez a doki. Egyébként váltok is most egy budapesti orvosra, csak még el kell intézni a dolog adminisztrációs oldalát.

Utána megnéztük anyuékat, reggeliztünk, majd a pasim ment a dolgára, én pedig bevettem a gyógyszereket, amiket kaptam, csináltam egy hatalmas kancsó teát, és nekiálltam pihenni. Ma már egészen jól voltam, csak a gyomrom fáj nagyon még mindig. Olvastam egy csomót, kijavítottam 24 szintvizsgát, megnéztem néhány filmet, aludtam, itt aludt az unokahúgom, kicsiket sétáltam a kutyával - és ennyi. Illetve ma délelőtt elugrottam kajáért meg a DM-be, és tök véletlenül összefutottam Violet bloggerrel, az nagyon vicces volt. Meg elmentem a nagynénémhez egy órára - szegény, neki nincsenek gyerekei, és nagyon magányosnak tűnik, most, hogy nem lakom itthon, én is sokkal ritkábban jutok el hozzá. Ma sütöttem anyuéknak pisztrángot citrommal, fokhagymával, salátával - a lidl-ben kb 1200 forint két csodaszép pisztráng, ami hármunknak bőven elég, nagyon szeretem ezt a receptet. Ma volt egy kis bűntudatom, hogy nem dolgoztam, mondjuk nekem akkor is szokott lenni, ha mondjuk lázasan fekszem, vagy kórházban vagyok. Az, hogy helyettesíteni kell, amikor nem vagy bent, teljesen megöli a szabadság érzését, akkor is, ha az épp betegszabadság (másmilyen szabim amúgy nekem nincs). 

AZ előbb megnéztem magam a tükörben, és még smink nélkül is teljesen kipihentnek tűnök, ilyet meglehetősen régen láttam már magamon.