2018. december 9., vasárnap

Tiny

Elképesztően közeledik az év vége, csak kapkodom a fejem. Szuper kis egyedi adventi koszorút rögtönöztem egy Butlers-túra alkalmával, illetve hát nem koszorú, és adventi is csak annyiban, hogy van rajta négy gyertya. A pasim mondjuk azt mondta rá, hogy giccses, de már megszoktam, hogy a férfiak nem értik a környzetem szépítéséért tett erőfeszítéseimet, értitek, színes biszbaszok, matrjoska babák meg szemüveges cicák, de azért rám szokták hagyni. Kicsit mindig dolgozunk rajta, hogy szebb legyen a lakás, vettünk új szőnyeget, elhoztam otthonról a színes étkészletet és az evőeszközöket. A legnagyobb nyűgöm pedig az volt, hogy az edényszárító a gázrózsák tetején volt, így ha akár egy tojást is főzni akartam, akkor el kellett pakolni a száradó edényeket, szóval kétszer meggondoltam - de vettünk az ikeában falra szerelhető csepegtetőt, a fiúk pedig felfúrták nekem a héten, úgyhogy most teljes a boldogságom. De tényleg, azóta szerintem minden nap főztem valamit, előtte pedig kétszer meggondoltam. Van még néhány ötletem, hogy hogyan lehetne jobban kihasználni a teret, és egyúttal praktikusabbá és kényelmesebbé tenni a lakást, különös tekintettel a konyhára, ha már a saját lakásomat nem tudom ideteleportáltatni. 

És ha már a lakás méreteiről van szó: őszintén szólva azt sem igazán tudom, a karácsonyfát hová rakjuk.

3 megjegyzés: