Voltam otthon egy napot hétvégén. Teljesen random derült ki, hogy a pasim barátai elhívtak minket Verőcére, egy meseszép, csodás kilátással rendelkező házikóba, de én a társasági életet illetően annyira elteltem az ünnepek alatt, meg nagy kutyahiányom is volt épp, hogy inkább hazamentem délután, és otthon is aludtam. Most valahogy nem volt olyan idilli otthon lenni, anyuék nem különösebben hatódtak meg attól, hogy ott vagyok, beszélgettünk egy fél órát, aztán elvonultak pihenni. Úgyhogy kutyáztam, délután aludtam egy órát, este meglátogattam Phoebe-t, aztán pedig Violettel találkoztunk. Épp előtte esett valamennyi hó, ami kissé megolvadt, majd megfagyott, úgyhogy gyalog és autóval is komoly kihívásnak éreztem eljutni A-ból B-be. Volt, hogy lassítottam, illetve lassítottam volna, mert utána az autó még rezzenéstelen arccal csúszott egyenesen úgy 15 métert. Így a vasúti átjárón nem is mertem átmenni, hanem kerültem kicsit az alagútig.
Violettel elég sokat nevetgéltünk meg dumáltunk, ő borozott, én ettem egy vörösboros szilvalevest (idén eddig a legtutibb gasztroélményem, mikor elfogyott, komolyan elgondolkoztam rajta, hogy rendelek még egyet). Mondjuk az étterem és a kiszolgálás meglehetősen szürreális volt, de legalább van egy újabb sztorink, meg barátkoztunk kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése