Az összes barátnőm véresen fogyókúrázik és sportol, én meg tegnap elmentem és teletömtem a hasam tenger gyümölcseis spagettivel és végtelen mennyiségű savignon blanc-nal az Ape Reginában. Nagyon szeretem, ha időnként elmegyünk kettecskén és kilengünk, mert mindig hatalmas, világmegváltó beszélgetésekbe keveredünk, amikbe a hétköznapi rohanás során nem igazán.
A pasim síel, egyedül vagyok, úgyhogy ma kialszom magam, holnap reggel pedig hazamegyek a szüleimhez és a kiskutyámhoz. A héten meghalt a keresztmamám, tudjátok, aki öregek otthonában volt, neki volt az a nagyon csúnya sztorija a gyerekével meg a családjával, mindenéből kiforgatták, szerintem ebbe betegedett bele. Neki volt egy másik fia is, aki egészségesen született, de aztán néhány év alatt, kisgyerekként teljesen lebénult, szellemileg teljesen ép volt, sőt, szuperintelligens, de gondozni kellett. Aztán 21 évesen tüdőgyulladással kórházba került, és ahogy etették a nővérek, félrenyelt, nem bírta kiköhögni és megfulladt. Az apja, a keresztapám alkoholista volt, nem emiatt, ettől függetlenül, meg seggfej is volt, és a mája nem bírta (a piát, nem a seggfej létet), korán meghalt. Aztán volt ez, hogy elvették a kis pénzét (felvettek a nevére több millió forint hitelt, és neki kellett visszafizetni, és hasonló történetek), a lakását, aztán beteg lett és öregek otthonába rakták... Meg még egy csomó szörnyű részlet, nem bírok rágondolni anélkül, hogy föl ne basznám magam, mondjuk a családunkban mindenki így van ezzel. Most azt gondolom, hogy soha többé nem vagyok kíváncsi az unokatesómra meg a pereputtyára.
Szóval hazamegyek reggel, kicsit barátkozom, aztán majd valamikor délután visszajövök. Kicsit össze kell kapnom magam, mert ahogy az előző posztból is látszik, eléggé szét vagyok csúszva. De legalább kitakarítottam, mostam egy csomót, rendet raktam a szekrényemben, a fiókjaimban és a fürdőszobaszekrényben, meg elmentem edzeni is. Most beírom a naptáramba, hogy melyik napokon kell időt találnom a mozgásra (meg minden másra), mert ez így tényleg nem állapot.
Apám szociális gondnok, rajta keresztül elég sok, a keresztanyádhoz hasonló történetet hallok. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy képes valaki a saját családját kiforgatni mindenebol. Ilyenkor annyira elmegy minden az emberekbe vetett hitem, mert ez annyira a legalja. Nem értem, hogy milyen lelkük van az embereknek. Végtelen elszomorító.
VálaszTörlésAjj, nagyon sajnálom :(
VálaszTörlésNagyon sajnalom, reszvetem a keresztmamad miatt :(
VálaszTörlésKöszi, lányok!
VálaszTörlésHat valoban, meg igy olvasva is felbasz. Soha, soha, soha nem tudtam felfogni az ilyesmit, hogyan kepes valaki ezt a szulojevel megtenni. Nekem aztan nem tul jo a viszonyom veluk, sot, de ha valaha betegek lennek, barmi tortenne vagy raszorulnanak, minden vitan felul allna, hogy gondoskodnek roluk. Az meg, hogy kiforgatni oket... undorito gondolat.
VálaszTörlésGondolom azert, mert a millio faszsaguk es bantasuk ellenere valahol melyen azert szeretnek. A keresztmamad is biztos szerette a gyerekeit. Mi oka lehet, hogy igy ellene fordultak? Lehet valaki szuletetten ilyen? Soha nem derult ki, az unoktestvereid a maguk szamara mivel legitimizaljak ezt az egeszet?
Persze most mar mindez nem is szamit. Oszinte reszvetem!
Ha az egyedül maradt anyukádat csak úgy tudnád ápolni, hogy feladod a munkádat/lakáshitellel terhelt lakásodat/anyaságodat - a te esetedben a kapcsolatodat is - és 24 órában gondoskodsz róla, akkor sem "dugnád öregek otthonába"?
VálaszTörlésNem tudom, ezt most miért kérdezed, nekem semmi bajom az öregek otthonával, itt is jó megoldás lett volna, ha közben látogatják/időnként hazaviszik. De itt nem ez történt, kb megszabadultak tőle.
Törlés