2019. március 13., szerda

work

Lettek megint új tanítványaim, pont olyan órabérért, amire végre én is azt mondom, hogy ez oké, nagyon jó érzés kiegészíteni a fizum. Mondjuk ma eljöttem az egyik lánytól, és a mellette lévő lidlben el is költöttem az óra árát finom és egészséges dolgokra, de sokkal jobb érzés volt, mint a kis alapfizum fogyasztani. Az egyetlen baj - illetve hát nem baj ez, csak nem olyan jó -, hogy nem tudok itthon tanítani, és így az óráim nem csak annyi időt vesznek igénybe, amennyit, hanem oda kell menni, meg haza is kell jönni, ami általában alsó hangon plusz egy óra. Ráadásul ma, ahogy a Délitől jöttem hazafelé, annyira beszélgettem apukámmal, hogy rossz villamosra szálltam, és csak arra lettem figyelmes, hogy teljesen ismeretlen a táj: a Városmajor mellett suhantunk éppen, pedig hát enyhén szólva nem arra lakom, szóval vissza kellett bumlizni. Elképesztő, hogy mennyire szórakozott vagyok, de tényleg. Egyszer Genfben majdnem sikerült felszállnom egy Berlinbe tartó járatra a budapesti helyett, de aztán mégsem. Szóval azt akartam mondani, hogy ha tudnék itthon tanítani, akkor sokkal optimálisabban be tudnám osztani az időmet és több diákot tudnék vállalni, vagy értelmesebben el tudnám tölteni az időm, mint hogy A-ból megyek B-be.

brunna mancuso

2 megjegyzés:

  1. Szia. Nem a poszthoz kapcsolódik, de én ma szereztem be a NőkLapja Tavasz különszámát. Átlapozva te jutottál eszembe, lapozz bele ha lesz lehetőséged. Zebegény, Szentendre és a bicikli is téma volt benne 😉😚

    VálaszTörlés