2019. augusztus 9., péntek

do not get old

Voltam otthon szerdán. Reggel fél 7-re mentem tanítani a Teve utcába, a rendőrpalota mellé, és ha már irányban voltam, elautóztam Vácra, így reggel 45 perc alatt ki lehet érni (mondjuk durva volt látni az ellenkező irányba tartó, reménytelen dugót). Nem szóltam nekik, hogy jövök, szeretek otthon meglepetés lenni. Hátulról beálltam az autóval az udvarra, mert meg akartam kérni apát, hogy nézze meg a keréknyomást. Csak apa jött elém, és nem szoktam csodálkozni, hogy a kiskutya nem szalad ilyenkor, nem hall már szinte egyáltalán, ha valakit meg tudok lepni, az ő, de aztán kiderült, hogy anyával épp sétáltak a téren. Pár perc múlva megérkeztek, és akkor volt nagy boldogság. 

Kiderült, hogy a nagyéném, tudjátok, akinek két éve nyáron stroke-ja volt, beteg, valami vírus talán, semmi nem maradt meg benne, teljesen legyengült, és a sürgősségiről egy infúzió meg vizsgálatok után hazaküldték. Kimentem, főztem neki sós krumplit, kiváltottam a gyógyszereket, amiket a doki írt neki, meg kicsit istápoltam, a lélkére kötöttem, hogy igyon és pihenjen. Este meg visszamentem anyuékkal, és anyuval megfürdettük, megmostuk a haját, kicsit jobban is lett talán, de mára annyira legyengült, hogy be kellett vinni a kórházba. Olyan rossz látni, hogy beteg, elesett és egyedül van. Neki nincs családja, a szüleit gondozta egész életében, mert a nagymamám beteg volt, a nagypapámnak meg trombózis miatt levágták a lábát. És hát hiába szeretjük, meg segítünk, ahogy tudunk, de biztos vagyok benne, hogy magányos. És sokszor itt Budapesten is elnézem az idős embereket... Fú, nagyon nagy szerencse kell ahhoz, szépen tudjon az ember megöregedni. Itthon mindenesetre elég komoly kihívás.

2 megjegyzés:

  1. Esetleg otthon? tudom, ez általában itthon ilyen szitokszó, de azért vannak kultúrált, tényleg nagyon klassz idősek otthona intézmények is, ahol figyelnek az idősekre, és társasága is lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyelőre szó sincs ilyesmiről, kertes házban lakik, kötözgeti a málnát, jár templomba, eddig jól elvolt. meg hát borzalmas tapasztalatunk van az otthonnal, a keresztmamám, aki pár hónapja halt meg, és otthonban volt, az az ő húga volt. na ha valahol magányos valaki, akkor az a (konkrét) hely. meg hát ez max az ő döntése lehet.

      Törlés