holiday

A nyaralásunk pedig rövidke volt, csupán 4 éjszaka, de nagyon jól döntöttünk, hogy a nyár végén azért elmentünk kicsit tengerezni. Makarskán voltunk, ami még Split alatt van úgy kb 60 kilométerre, ezért nem olyan elviselhetetlen nyaraló hontársaink mennyisége, sőt, és gyönyörű, mert az egyik oldalon Gyűrűk ura-szerű, hatalmas, szürke, kopár, sziklás hegyek állnak, előttük meseszép zöld erdők, a másikon pedig a kék tenger. Két napot is végigtengerpartoztunk, pedig Barni kifejezetten nem az a típus, aki kifekszik a partra, napozik és olvas, túl nyughatatlan ehhez, de én meg ez a típus vagyok, és értem hősiesen napozott és fürdött. Tökéletes volt a part és a víz is, rengeteget úsztam és fürödtem, sokat backgammonoztunk, olvastunk. Dél körül kiültünk az egyik bárba ebédelni, aztán ittunk 1-1 cidert és játszottunk, délután pedig vissza a partra. 

Vasárnap elkirándultunk Mostarba, hogy megnézzük a hidat meg a várost. Csupán 100 kilométerre van Makarskától, de teljesen más világ, igazi balkán, tele van mecsetekkel, és épp a müezzin hangja hívott imára, mikor becsorogtunk a városba. Én imádom Törökországot, és itt teljesen úgy éreztem magam, mint ott. Jucékkal is majdnem összefutottunk, mert kiderült, hogy pont aznap épp ott voltak ők is, de nem volt netünk egyáltalán (se roaminggal, se sehogy, ezt mondjuk nem értem), így nem tudtunk chatelni, ahogy szoktunk, és csak utólag derült ki, hogy ők is és mi is ott jártunk. amit én nagyon sajnáltam, vicces lett volna épp ott találkozni.

Az egyetlen bénulás az volt, hogy az első naptól kb végig hányingerem volt, és el volt csapva kicsit a gyomrom, nem nagyon, csak épp annyira, hogy semmi ne essen jól. Erőltettem azért a tenger gyümölcseit, de nem igazán sikerült jót ennem, vagy csak nekem nem esett jól, nem tudom. Ráadásul egy ponton belefutottam egy tintahalba, amiben volt egy kicsi műanyag zacskó, kb mint egy fogpiszkáló zacsija, de olyan hosszú, mint maga a hal, kb mint a viccben a halpultnál, hogy -can I have a plastic bag? -it's in the fish, Sir.  Akkor végképp megundorodtam a haltól, a hústól, és nem bírtam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy állatok műanyagokkal a hasukban élnek miattunk. Na, és utána már hiába vitt el Barni Makarska legjobb éttermébe (tényleg), én egyetlen dolgot bírtam enni ott is: paradicsomlevest pirítóssal. Lehet amúgy, hogy a csapvíz volt a baj, mert hiába mondta Barni, hogy igyak ásványvizet inkább, mindig elfelejtettem, és automatikusan azt ittam - vagy hát bármitől lehetett. Úgyhogy a nyaralás nagy része alatt paradicsom-uborka salátán, gyümölcsön és zöldségkrém-leveseken éltem, és az az igazság, hogy azóta sem nagyon kívánok mást, mondjuk lehet, nem is baj. Tegnap este főtt kukoricát prezentáltam vacsorára, meg ringló szilvát. 

emlékeztek a Mese Sajtra? Ugyanaz az íz!