hétvége

Hosszú volt és nehéz a hét. Volt egy beszélgetésen az egyik koordinátorral meg egy kolléganőmmel, és borzasztóan megdicsértek, de végül a lejárt szerződésem helyére csak határozott idejű, 1 éves szerződést fogok kapni. Egyszerűen a számokra hivatkoztak, ennyi státusz van, mind foglalt, és én leszek a következő, majd jövőre biztosan kapok, de mégis nagyon rosszul esett, csalódott voltam. Nem tudom, miért visel meg ennyire, talán azért, mert szívem-lelkem kiteszem, nagyon sokat dolgozom, és a visszajelzések azt mutatják, hogy jól végzem a munkám, és akkor mégis ez. 

Nagyon jó volt Barninak elmondani, aki totál támogat, és kicsit ki van akadva, mert hogy miért nem kapok státuszt. De aztán szombaton felhívtam anyut, és amikor kérdezte, milyen volt a hét, elmeséltem neki is, kicsit pityeregtem is. És azért szeretek anyunak mindent elmondani, mert ő nem áll mellém mindig, minden helyzetben, hanem mindig megnézi a másik oldalt is, ami nekem is segít elfogadni a történéseket. Most is elmondta, hogy megért, és elhiszi, hogy rosszul esik, és visszautasításként élem meg (de tényleg, péntek délután úgy éreztem magam, mintha valami nagyon rossz dolog történt volna velem), de közben megérti a suli álláspontját is, hogy biztosan adnak státuszt majd, ha tudnak. Számomra anyu a világ legeslegjobb hallgatósága, tanácsadója és terapeutája, hálás vagyok, hogy nekem ő az anyukám, jó lenne, ha mindenkinek az életében lenne ilyen ember, ha nem is egy anyuka, de valaki, és nagyon remélem, hogy egyszer nekem is lesz gyerekem, akinek az életében ilyen biztos pont lehetek én is - addig viszont remélem, hogy a barátaim, meg a tanítványaim életében tudok olyan ember lenni, akiknek bizonyos helyzetekben segít amit mondok. Mint anya anya szavai nekem.

Barni szombaton is dolgozott, és úgy terveztem, hogy hazamegyek Vácra, de közben beraktam két mosást, kicsit takarítottam, elraktam a nyári ruhákat, elmentem vásárolni, és akkor rájöttem, hogy nekem most ez esik jól. Egyedül lenni, kicsit utolérni magam, szépen kisuvickolni a lakást, kiszelektálni és kidobni pár dolgot, rendet rakni a fiókokban, kipucolni és teletölteni a hűtőt egészséges dolgokkal, áthúzni az ágyneműt. Mikor Barni hazajött délután, folytattuk a pénteken elkezdett kártyacsatát, de előtte betoltam egy adag csokidarabos kekszet a sütőbe, iszonyúan hangulatos volt ücsörögni a kanapén szombat este, a finom, vaníliás sütiillatban. 

Vasárnap tök korán keltünk, ahogy szoktunk, és elmentünk kirándulni. Barni mindig gyönyörű helyeket mutat nekem, és olyan jó volt csatangolni, beszélgetni. Aztán a szüleinél ebédeltünk, délután meg aludtunk egy kicsit. Van nálam vagy 5 órányi javítanivaló, bele se szagoltam, de semennyi bűntudatom nincs miatta. Holnap délután Vácon leszek, de majd a héten valamikor. 

(a kekszhez EZT a receptet használtam, a liszt mennyiségének kb 2/3-át használtam mindössze, meg tejcsokit, és nekem tökéletes volt így. Viszont kb mellette kell állni és nézni, mert nagyon gyorsan megsül, nekem légkeveréses sütővel, 140 fokon 8 perc volt talán.)