2019. szeptember 16., hétfő

weekend vibes

Tudtam, hogy a hétvégénk is telis tele lesz programokkal, mégis, nagyon vártam a péntek délutánt. Korán végeztem, 1 körül, kicsit adminisztráltam, és már siettem is haza. Útközben ettem egy anjunát, hogy kicsit megjutalmazzam magam, elképesztően finom, vissza kell magam fogni, hogy ne kanyarodjak arra minden nap, hogy kipróbáljak minden ízt, hanem csak mondjuk hetente egyszer. 


Pokolinak tűnt megélni a múlt hetet a stressz-hegyekkel és a folyamatos munkával kapcsolatos szorongással, meg hogy minden este és délután volt valami program, de így utólag csak a jó maradt meg. Hogy milyen előremutató, jó hangulatú dolgokat csináltunk a gyerekekkel és a kollégákkal a suliban, mennyit ökörködtünk, milyen érdekesek és eredményesek voltak a meetingek, meg persze, hogy milyen szuper dolgokat csináltunk esténként: szülinapoztunk, kártyáztunk, vacsiztunk.



Péntek estére sikerült két nagyon fontos, rég várt progit keresztbe szerveznünk, és egészen szomorú voltam amiatt, hogy az egyik programról el kell majd mennem hamarabb, és még így is lemaradok a másik esemény nagy részéről. Aztán végül mindkettő jó volt úgy, ahogy volt: egy kolléganőméknél volt sulis, angolos találka, amit végigkutyáztam, végigettem, végigföccsöztem és végignevettem. Annyira szeretem ezt a bandát, és valahogy egyre jobban, iszonyúan jó fej mindenki, és tökéletesen illek közéjük, ami nagyon szívmelengető érzés. 


Utána pedig a Pálvölgyi barlangnál ünnepeltük Barni születésnapját az ő társaságával, és elkezdtem az ő barátait összevonni az enyémekkel: ott volt Pilla is a pasijával, ami a legjobb dolog volt, ami az estémmel történhetett. Bemutattam őket mindenkinek, aki fontos volt ott nekem, meg fordítva is, és ez nagyon jó érzés. 

Végül én már fél 1 körül ágyban voltam, mert tudtam, hogy szombaton is hosszú napunk lesz. 9 körül keltünk, csináltam angol reggelit, majd visszafeküdtünk még 1 órára. 2 körül már a Balcsin voltunk, ahol Barni szülei ebéddel vártak minket, 5-kor pedig már Balatonbogláron voltunk a Balaton Pikniken Annával meg a barátaival. Barni vezetett, ő nem ivott, én viszont egy csomó finom viceházmestert megittam, és nagyon-nagyon jól éreztem magam, olyan felszabadultnak, mint már nagyon-nagyon rég nem. A Morcheeba egy álom volt, és maga a rendezmény is annyira tetszett, hogy én ezentúl minden évben itt szeretnék lenni, lehetőleg mindkét nap. Csodálatos a helyszín, a közönség a mi korosztályunk, a rendezők is halál lazák, sehol semmi tömeg, vagy stressz, alig vannak külföldiek, teljesen családias, békés és otthonos az egész. Tavaly a catering káosz volt, de idén vérprofin ment minden, mondjuk engem csak az érintett, hogy kb 8 perc alatt kaptam fröccsöt mindig, nem kellett sorban állni pisiléskor, és Barninak is gyorsan tudtam venni kaját. Voltak egyébként sorok, a hamburgeresnél pl, de mi annak nem mentünk a közelébe, még pont jókor ettünk, az elején. Amúgy tényleg csupa piknik-hangulat volt az egész, mi is Annáék pokrócán fetrengtünk. És hát a Morcheeba...







this is us 

2 megjegyzés:

  1. <3 ez cuki. Mondjuk Barnit én mindig valami sötétbarna hajú fickónak képzeltem. (talán, mert "Barni"?-asszociációs képességeim akár egy óvodásé)

    VálaszTörlés