szeretni bolondulásig

Hamarosan lesz egy hosszabb, majd egy rövidebb szünet a suliban. A hosszabbra (5 nap) a Comoi tavat terveztük kettesben, autóval, a rövidebbre (3 nap) Milánót repülővel, egy baráti párral. Mondanom sem kell, egyikből sem lesz semmi. Minimum a repjegyet bukjuk. 

Ma vérvételre kellett mennem, kicsit hamarabb el kellett jönnöm a suliból. Gyönyörő idő volt, kisdzseki volt rajtam (meg persze sapi), teljesen tavasz érzésem volt, úgy örülnék, ha ez már minimum így maradna. Aztán voltam dokinál is, csinált ultrahangot (utoljára 8 hete láttam), és egyszerűen úgy kell visszafognom magam, hogy ne zokogjak minden alkalommal, mikor látom, hogyan ficánkol az én babám. A mi babánk. Mindene megvan, utálja az ultrahangot, és már fél kiló. Elképesztő, hihetetlen, túlcsorduló érzés. 

Valahogy úgy érzem, hogy lelassult körülöttem a világ, mintha valami francia művészfilmben lennék, pörög és forog körülöttem minden, én pedig szépen, nyugodtan sétálok, figyelem az embereket, nem sietek sehova, mintha lebegnék. Az a baj, hogy nem is érzek semmit fontosnak, nem hoz lázba a suli, semmi nem idegesít, teljesen hidegen hagynak a határidők, a feladatok. Megcsinálok mindent, de ez nem az én elkötelezett,  szorgalmas, hatalmas munkabírású énem. És ez olyan jól van most így.

Voltunk tegnap a Food Film Fighters-en a Trip hajón, ismeri valaki ezt az előadássorozatot? Rendszeresen járunk, én nagyon szoktam szeretni, de a tegnapi nem volt az igazi. Mielőtt találkoztunk volna a barátainkkal, akikkel szoktunk járni, beültünk a Pata Negrába, ami kb 50 méterre van a lakásunktól. Megállapítottuk, hogy kicsit olyan érzés kettesben lennünk, mintha folyamatosan valami születésnapot, vagy évfordulót ünnepelnénk, mintha lenne valami szuper, közös kis titkunk, egyszerűen le sem lehet törölni a vigyort a képünkről, ha kettesben vagyunk. Voltak olyan időszakok az életemben, mikor egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nekem lesz valaha gyerekem, úgy éreztem, el tudom ezt engedni - de most így utólag nagyon sajnálnám, ha ez az időszak kimaradt volna az életemből. Az életünkből.

A cím a kedvenc Audrey Tatou filmem címe, valamelyik nap láttam megint, imádom a hangulatát.