Érthető okokból életem legjobb anyák napja volt a tegnapi, már reggel, az ágyba kaptam virágot, utána pedig felköszöntöttük Barni anyukáját, majd Vácon az enyémet is. Mindenhol meglepetésként toppantunk be, és nem csak a saját, hanem a hasamban lévő kisunoka nevében is vittünk külön virágot, amin eléggé meghatódott mindenki. Nagyon furcsa nem megölelni-megpuszilni anyukámat, Barni fotót is készített rólunk, úgy, hogy egy méternyi távolságra ülünk egymástól. Én mondjuk nem bánom, a lényeg, hogy láthatom őket és beszélhetünk.
Utána kimentünk a Farkasréti temetőbe Barni nagyszüleihez, akiket én már nem ismerhettem. Nem szokott kijárni, de valahogy az, hogy gyereket várunk, sokkal érzékenyebbé, érzelmesebbé teszi őt is, és most valahogy még fontosabb neki is a család, mint eddig, ami nagyon jó érzés. Láttunk az ő korabeli fiúkat az apukájukkal együtt - gondolom - az anyukájukhoz menni, Barni ezen el is érzékenyült, és aztán a nagyszülei sírjánál is - megható látni, hogy az én vagány, gördeszkás, mindig vidám pasimból milyen változást, micsoda érzelmeket vált ki az, hogy apa lesz.
Na mindegy, nem akartam nagyon nyálas lenni, de annyira jó ezeket a dolgokat megélni most együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése