Barninak beindult a munka, és tegnap délután volt egy zoom meetingje, amin mindenféle fontos ember is részt vett, és mivel előtte Daninak volt egy meglehetősen hangos kiakadása valami miatt, mondta, hogy lehet, inkább felmegy a szüleihez a telco idejére, nehogy Dani széttrollkodja. De mondtam neki, hogy úgyis van kedvem sétálni, magamra kötöm a gyereket és elmegyünk Anjunát enni a Lövőház utcába. Megetettem, magamra kötöttem, villamosra ültünk, és negyed óra múlva már a szokásos eper-mangó-tejcsoki variációmat toltam séta közben, nagyon jó élmény volt. Utána még sétáltunk egyet a Millenáris parkban, és akkor elkezdett cseperegni az eső. Beültünk egy tető alá a padra, vártunk egy kicsit, és akkor már zuhogott, nálam meg se esernyő, se semmi, Barni nem elérhető. mert Nagyon Fontos Telefonkonferenciája van, a gyerek szerencsére alszik rajtam. Kicsit átértékeltem ott a dolgokat, hiszen már induláskor is látszott az égen, hogy simán eshet, én mégis elindultam esernyő nélkül, ahogy szoktam (szerintem évek óta nem áztam meg, nem is esik soha). Viszont így, hogy itt a miniatűr, már ő is az én felelősségem, jobban kell készülnöm, terveznem, nem ázhatok meg vele. Kicsit aztán alább hagyott, elkutyagoltunk a villamosmegállóba, és végül szárazon hazaértünk, de ezeket a dolgokat jobban át kell gondolnom, nem lehetek olyan laza, mint eddig.
Összefutottam egyébként meglepően sok ismerőssel, és kérdezte az egyik lány, hogy hogy bírom? És azt mondtam neki, hogy tök jó minden, viszont az igény szerinti szoptatás, ami egyébként számomra így, az elején a legszuperebb megoldás a bébi táplálására, azzal jár, hogy a nap nagy részét, vagyis rengeteg időt szoptatással töltök, azaz ülök, a gyerek boldogan csócsálja a mellem, én meg nézek. Nyilván lehet közben olvasni, sorozatot nézni, blogot írni stb, de közben annyi dolgom lenne, el kellene mosogatni, fel kellene porszívózni, ki kellene vasalni a textilpelenkákat, kiteregetni a mosást, kellene csinálni egy kávét, kaját melegíteni, palacsintát sütni, mert borzasztóan kívánom stb, de nem tudok, mert szoptatok. Nyilván el kell most fogadnom, hogy az én életem most erről szól, lelassulni ilyen szinten, de fú, nekem ez nem olyan könnyű.
Ugyanez van itt is, 2 hónap múlva se lesz könnyebb :) aztán a fejemhez kapok, h lógathatom a lábamat egész nap az álomszép kislányommal az ölemben, akár a kertben, hintaágyban szoptathatom, mégis mi a bajom! Ráadásul nálunk a felújítás is lassú + extra koszos. Szóval naponta van hullámvölgyem emiatt, most pl nem jutoknel odáig, h kiválogassam a kinőtt babaruhákat, át se nagyon látom, mije van. Szerencsére többnyire elvagyunk egy-két bodyval most egy nap. A többiről mint takarítás például ne is beszéljünk! Sokatvsegít most, h beállt az esti alvás, 7-8 között elájul, és hajnalig csucsu van :) így most tudok főzni meg kicsit wellnesselni, jut időnk házasságra, szóval azért mégis csak egyre jobb. Cserébe napközben full szolgálat van, örülök, ha enni tudok. Naponta kell azért emlékeztetni magamat, hogy erről szól most az élet. igyekszem kiélvezni minden pillanatot, hamar elmegy ez az idő.
VálaszTörlésJa, szárítós mosógép! Egyértelműen a legjobb barátom mostanában. Azzal is el tudok csúszni a szárítás elindítása/kipakolással, de akkora jóság!
VálaszTörlésA szárítós mosógép egy főnyeremény, de a mosogatógép sem egy rossz találmány, én odáig vagyok érte! 😉
Törlés🙋♀️ ugyanez
VálaszTörlésNekem ez volt a legnagyobb kihívás, hogy nem csinálhatom azt amit szeretnék/kellene és akkor, amikor szeretném/kellene. Nehezen szoktam bele, de aztán elengedtem.
A bébi meg annyi sokszor akar most ölben lenni, de csak úgy,hogy közben állok, hogy visszasírom a végtelen hosszú, ámde nyugodt szopizásokat:)
Igen, nekem is nehéz, hogy a szoptatás mennyi "elveszett" idő, de aztán tudatosítom, hogy itt csak 9 hónap a gyes, ki kell használni, hogy zavartalanul gyönyörködhetek az én Danimban, mert nem lesz erre bármeddig lehetőségem.
VálaszTörlésLehet is benne gyönyörködni sokat, annyira cukifej! 😍
TörlésIgen, ez is :) nálunk most kezdődik a nézelődős korszak, cipelni kell körbe-körbe, és egyre kevésbé van el vízszintesen. Embertelenül cuki amúgy. De minden porcikám sajog estére. Ez van! :)
VálaszTörlésBenedikt nov.vegi ugyhogy pont a kuckozos,kakaozos idoszakban volt nala ilyen kaja maraton,amit annyibol csiptem,h.valoszinuleg gyerek nelkul is olvastam volna csomot.Azota sem lattam egyben filmet, es sorit se.Belegondolva azert nyaron ez kicsit igy macerasabb,m.a vizparton csak nem csatolhatja fel az ember allandora.-Lufi
VálaszTörlésMondnám, hogy örüljetek hogy a bébitek csöndben, nyugalomban szopizik, mivel az enyém ugyanúgy non-stop ölben volt, csak ő ordított, óránként többszöri ájulással és nekem rugózva kellett járkálnom közben. És persze iszonyat volt hogy nem bírtam megnyugtatni.
VálaszTörlésViszont valójában nem ezt mondom, hanem hogy le az összes kalapommal a szoptató anyukák előtt, komolyan, hihetetlen. Én abban a pár napban míg próbálkoztam az ajkaimat harapdáltam véresre hogy ne sikítozzak a fájdalomtól. Hogy eközben olvasni, filmet nézni, gondolkozni hogy lehet azt el sem tudom képzelni...
Nagyon vagány amúgy hogy így elindultatok villamossal fagyizni. Én akkora pakkal mentem mindenhova, totál váltókészlet meg pelenkázó, meg etető dolgok. Most hogy már dolgoznom kell, nosztalgiát érzek. Pedig akkor inkább dolgozni mentem volna. Dehát nekem semmi se jó...
Úgy lehet, hogy nem fáj.
TörlésA Ferjem is ezt mondja a gyokerkezelesre. Nem szokott érzéstelenítés kérni. En meg a fogkő levetelhez is kérek.
Törléslehet az elején egy időszak, míg a mellbimbód megszokja a kiképzést, de amúgy tényleg egyáltalán nem fáj ( a fogorvoshoz meg végképp nem hasonlítható), vagy ha igen, valamit rosszul csináltok, olyankor érdemes segítséget kérni.
Törlésúristen, nekem a szoptatás volt a legjobb a kisgyerekes létben, nem kellett azon agyalni, hogy mégis mi a francot adjak neki enni, és azt ki fogja elkészíteni, mert főzni utálok... :-D amúgy meg van az a tanács, hogy "sleep when the baby sleeps - and iron when the baby irons" (amit még én mondjuk az elején megfejeltem egy "cry when the baby cries"-zal is, de hát istenem...) hajrá, tök jók vagytok!
VálaszTörlésDe jó ez a cry when the baby cries :) annyira igaz :)
TörlésA cry when the Baby cries az nagyon megvolt nálunk.
TörlésNekem tök jó volt a főzés része imádtam a kis színes pureket kotyvasztani.
én úgy elképzeltem, hogy ha majd gyerekem lesz, akkor majd mindenfélét sütök-főzök, és majd minden zokninak lesz párja, meg nemtom... ehhez képest maradtam ugyanolyan, csak lett egy gyerekem. illetve kettő. de az a lényeg szempontjából mindegy. sóhaj. :-)
TörlésOrsi 😂
Törlésah, tegnap, mikor épp megáztam egyedül a városban (sose viszek esernyőt :)) jutott eszembe, hogy egy ilyen nyári esőben hogy megáztunk egyszer a gyerekekkel, a kicsi egy éves volt, a nagyobbik négy, toltam a babakocsit át a pocsolyákon és annyira nevettünk, hogy a könnyünk potyogott bele az esőbe, nagyon jó volt, nem teszem hozzá, hogy olyangyorsanmegnőnekcsodálatosezazidőszak, tratratratra, életemben nem olvastam még kisbabás blogot, ami ennyire normális volt, úgyhogy rettegek, hogy olyat kommenteljek, amivel én se leszek különb a többi kommentálótól :))), csak hogy na, röpke az az időszak, amikor esernyő kell nyáron feltétlen. :)
VálaszTörlésÉn is most kezdem érteni hogy a nagy már 4 és fél, hogy a napok hosszúak, az évek rövidek. Közhely, de igaz.
TörlésEdit, köszi:))
TörlésSz első évben kismillió könyvet olvastam, volt idő.
VálaszTörlésÉn valahogy átkattintottam az agyam. Elfogadtam, hogy most ez a dolgom, ez az életem egy ideig, más nem. És így valahogy jobb volt.
A nagynak másfél óra (!) volt egy szopi session, a kicsinek kb 10 perc, neki már esély sem volt a belepunnyadósra, hisz ott zizgett körülötte a nagy.
én mindig pelenkát felejtettem el vinni magammal, meg csereruhát, meg kekszet, meg minden egyebet, ma például a telefont felejtettem otthon, nem először...
VálaszTörlésA lényeg, h a gyerekeket vidd! 😍
TörlésÉletem legjobb esernyőjét egy ilyen alkalommal vettem.
VálaszTörlésBarátnőm úgy vizsgázott anno sokszor, hogy elmentünk együtt az egyetemre, megszoptatta a babát, amíg ő bement vizsgázni, addig kendőben rám kötötte a babát és sétálgattunk a környéken, majd mire végzett, visszamentem érte és megint kajaidő volt.
Na, az egyik ilyen alkalommal lett egy hatalmas zuhé, amit sikerült átvészelni egy boltban, de amikor már csak szemerkélt, akkor muszáj volt elindulni, hogy visszaérjek a vizsga végére. És hát kénytelen voltam venni egy ernyőt, jó drágáért, mert csak az volt, cserébe utána nagyjából 10-12 évig azt használtam és behozta az árát :D
Tudom, nem ide tartozik, de rám tört a nosztalgia az esős posztodtól :)
gondolkodtam esernyő vásárláson is, de nem volt rá szükség végül. :)
TörlésÉn önző módon, 3 hónap után tápszerre váltottam. Túlélte.
VálaszTörlésÉn meg pont önzésből (is), nem. Francnak volt kedve kevergetni, forralni, sterilizálni éjjel nappal :-))) Meg annyit költeni erre.
Törléshú, a fiam 6 hetes volt, mikor elment a tejem, mert a férjem kidobta AZ ÖSSZES CIPŐMET (költöztünk, én kórházban voltam a gyerekkel, és összecserélte a kiválogatott dobozokat), egy hétig zokogtam, és hát akkor tápszereztünk kb. két hétig, de maga volt a pokol (utána megint beindult a tejjel-mézzel folyó kánaán). szóval azóta is riszpekt mindenkinek, akár szoptat, akár tápszerezi a gyereket. :-)) (engem is a sterilizálás meg az éjszakai tápszerkeverés akasztott ki. arra gondoltam, ki az, aki önként választja ezt. aztán eszembe jutott a saját szétrágott, eleinte kőkemény mellem, és arról is ugyanezt gondoltam. tök jó, hogy ennyi választási lehetőségünk van már.)
Törlés