Talán meséltem, hogy az egyik exemnek, annak, akivel 10 évig voltam együtt, decemberben született meg az első kisfia. Mi kb együtt nőttük fel, váltunk tinédzserekből felnőttekké (én 19 voltam, mikor összejöttünk, ő 21), nagyon jó időszak volt. A szülei néhány éve meghaltak, de egy udvarban laktak a fiú unokatestvéréékkel, akiknek két lányuk van, és ők mind olyanok nekem a mai napig, mint a családom. Nem tartjuk szorosan a kapcsolatot, de bármikor találkozunk, az nagyon-nagyon jó.
Na és a múltkor Vácon séta közben összefutottam az anyukával, aki az egyik lánya kutyáját sétáltatta épp. Elkísért minket és nagyon jót beszélgettünk - képben volt, mert anyuval össze szoktak futni, én meg a lányokkal találkozom időnként itt-ott, mindketten iszonyatosan menő dolgokat csinálnak (például a Lujzát). Kérte, hogy valamelyik nap menjek el és nézzem meg a házat, amit azóta átalakítottak - ugye ez az a ház, ahol a húszas éveimet töltöttem én is, ők megvették az exem szüleinek a részét is. Szombaton, míg Barni vigyázott a babára, elmentem hozzájuk egy órára - bevallom, kicsit be is sírtam, miközben körbevitt, hiszen a háznak a másik része úgy áll, mint azelőtt, ott vannak az idős szülők cuccai mind, az exem nem vitte el őket, megrohantak az emlékek, nagyon szerettem őket. Aztán kiültünk az udvarra dumálni, mint régen. Nagyon furcsa volt, de közben nagyon jó. 2006-ban szakítottunk egyébként, de10 év az 10 év.
Szóval milyen fura, hogy az exemmel fél év különbséggel született meg az első gyerekünk? Neki is nagyon kanyargós útja volt, először egy tőle 10 évvel idősebb lánnyal volt együtt, majd egy fiatalabbal, akivel azt hiszem, ilyen se veled se nélküled-szerű volt a kapcsolatuk, aztán őt meg is kérte feleségül, és már jegyesoktatásra jártak, mikor a fiú beközölte, hogy ő ezt mégsem szeretné. Állítólag ez annyira várható volt, hog ezen egyetlen ember lepődött meg: a lány. Aztán 2-3 éve, pont akkor, mikor mi is Barnival, összeismerkedett egy tanárnővel, akinek már van két gyereke, tök nyugis, és elfogadja őt minden hülyeségével együtt, és vele lett egy kisbabájuk.
Meg azt is tudom, hogy ez a fiatal lány (akivel felbontotta a jegyességet) rátetováltatta a csuklójára az exem monogramját, sőt, nem csak ő, hanem egy másik lány is, akivel egészen rövid ideig járt. Szegény csajok.
"Szegény csajok" :-D
VálaszTörlésfú, de nem? Ott maradsz egy teljesen értelmetlen tetoválással, ami ráadásul egy csalódásra emlékeztet. Vagy kereshetsz egy ugyanolyan monogrammal rendelkező új pasit.
Törlésehhez kapcsolódó sztori, hogy volt egy szépségkirálynő, aki a csuklójára tetoválta a pasija keresztnevét, úgy hívták, hogy Sebestyén. Nos, hát nem volt hosszú életű a kapcsolat, de nem volt baj, mert utána az új pasit Szabinak hívták, így átütette a lány a tetkót Szabi+én - re. Azt, hogy ezzel a kapcsolatnak mi lett a kimenetele, és kellett-e átírni a tetkót utána is, sajnos már nem követtem :D
Törlés(szétmentek és az egészet leszedette, ennek kb. 10 éve, amúgy egy tipikus ribancrendszám volt a derekán, lepkével meg minden - légyszi ne is kérdezzétek miért vannak ilyen infók a fejemben :D)
Törlés:D áhá! akkor a dereka volt, nem a csukló, még jobb :)
Törlésigen, csodálatos, hogy ezekre emlékszik az ember!
Wááá, ez a sztori nekem is megvan 😂😂😂 további részletek itt:
Törléshttps://www.google.com/amp/s/www.blikk.hu/sztarvilag/freire-szilvi-uj-szerelem-uj-tetko/f5xgk4n.amp
Én emlékeztem a csaj nevére, de mentségemre szóljon,h főleg azért, mert a tesója évfolyamtarsam volt külkeren
hát de :-D tényleg szegény csajok :-D :-D :-D
TörlésA fickó meg nekem volt évfolyamtársam :D
Törlésén is minden szerelmem nevét magamra akartam tetováltatni. de nem tettem meg. de csak azért, mert ők elhatárolódtak attól, hogy ők is az én nevemet magukra varrasssák, hihihihi, lilalibabezzeg. :DD
VálaszTörlésmost lenne rajtam mindenféle fiúnév, de jó lenne. :)
Nyáron megdícsértem egy lány gyönyörű tetoválását, egy különleges macis képet. Azt mondta, a párja a maci, reméli, mindig együtt lesznek, mert ciki lenne, ha erről a szép tetkóról rossz emlék jutna eszébe. Erre kiszaladt a számon, hogy "À, nyugi, mindig jön új maci..." A lány szerintem szívesen meggyilkolt volna, és én is bántam hogy ez kiszaladt...De néhány szakítás és egy válás után nekem valahogy ez jut eszembe az igazegyetlen sosemvolt szerelemröl. Hogy remélem örökké tart, de ha nem, majd jön másik.
VálaszTörlésNekem mindig tetszettek a tetkok, de mindig feltem, h ha csinaltatok, akkor megunom / nem fog tetszeni a motivum par ev(tized) mulva stb. (Hat meg a nevek - huseges tipus vagyok, de azert mar rajtam is lenne 1-nel parral tobb fiunev 😁)
VálaszTörlésMignem a lanyom rabeszelt egy anya-lanya tetkora (semmi szoveg, se szivecskek 😁), egy ritkan fedetlen helyen. Mindkettonknek az elso tetovalasa volt. A minta onmagaban is nagyon szep - hat meg tudni, hogy a lanyomon is van egy ugyanilyen, egesz kozel a szivunkhoz ❤
Kérdezhetek egy nagyon személyeset? :) Max. azt mondod túl személyes, és nem válaszolsz.
VálaszTörlésHOgy van az, hogy valaki végig csinált egy kapcsolatot, ami 10 évig tartott, véget ért, és most simán bízik abban, hogy a mostani erős lesz és kitart?
Nekem a házasságom volt az első hosszú kapcsolatom, azt hittem örökké fog tartani, nem tartott örökké ("csak" 15 évig), és én azóta nem tudok abban bízni, hogy bármi is kitartson örökké. De legalábbis kellően hosszú ideig. Szerencsére, vagy nem szerencsére, ki tudja, ez már annyiban nem érdekes, így, hogy gyerekvállalás fel sem merül.
bocsánat, hogy én meg kéretlenül beleválaszolok Milonka helyett, de hát azért az ember alapvetően sokat változik 19 és mondjuk 29 éves kora között, nem? ugyanakkor 39 és a végtelen között már eléggé stabil a felfogás, értékrend, tökfőzelék kaporral vagy anélkül kérdésköre.
TörlésAnnyira relatív, két tizenéves járhat évekig is, mégsem lesz annyira komoly a kapcsolatuk, mint két negyvenesnek akár fél év alatt.
Én ebben nem hiszek. Mármint szerintem ez nem múlik a koron. Vannak korombeli ismerősök akik tizenévesen kezdtek járni, és azóta is együtt vannak, 25, vagy még több éve. És persze a szüleim is, csak hát arra mindig azt mondják más világ volt. :) És vannak negyvenes években született kapcsolatok amik meg felbomlanak. Mindig változunk, én pl. a válással változtam óriásit, pedig akkor már 38 éves voltam. Eleve a gyerekvállalás is óriási változásokat hoz az ember személyiségében szerintem.
TörlésIgazából rohadt nehéz megfejteni mitől lesz egy kapcsolat tartós, mitől bírja ki legalább addig, amíg a gyerek(ek)et felneveli az ember.
Egyszerűen én már nem tudok bízni ebben, és csodálkozni szoktam, hogy akinek egyszer már befuccsolt hosszú kapcsolata az tud. Vagy akit egyszer otthagytak már gyerekekkel új kapcsolatban bevállal újabb gyereket. Nekem ez felfoghatatlan. Itt az utcában is van egy nő, három férjtől van három gyereke.
Nagyon-nagyon sok kérdés van bennem a párkapcsolatokkal kapcsolatban, amire nincs válasz. :)
Ezt a hosszú kapcsolatomat nem volt olyan nagyon nehéz elengedni, hiszen nagyon jó volt, szuper páros voltunk, ezer kalandban volt együtt részünk, de együtt nőttünk fel, szinte testvérek voltunk, az utolsó évben már szex se nagyon volt köztünk... Kinőttük egymást. Ő lépett ki, illetve tett érte, hogy kirúgjam, és nem mondom, hogy nem sirattam el (egy slágert is írtam róla, ugye), de nem volt nehéz elengedni.
TörlésNekem a házasságomat, pedig az csak 4 évig tartott, illetve a szakítást-válást sokkal nehezebb volt elengedni, mert ott tényleg mélyen hittem, hogy mi lelki társak vagyunk, holtomiglan-holtodiglan, és majd meséljük az unokáknak a szerelmünk történetét. Évekkel a válás után, már együtt voltam Barnival, el kellett mennem terápiára, és a pszichológusom segített megbocsájtani, elengedni, és ez adott egy lezárást. Ennek köszönhetően nincs már semmi harag vagy neheztelés a szívemben ezzel kapcsolatban a volt férjem felé, hiszem, hogy ennek így kellett lennie, hogy így volt jó, úgy látszik, valami miatt neki is jobb így, nekem is, őszintén remélem, hogy ő is boldog, tényleg. És így tudok hinni Barniban és a kapcsolatunkban, semmilyen szintem nem rakom rá a csalódásom terhét, hiszem, hogy mindketten komolyan gondoljuk, és hogy mindent megteszünk a közös jövőnkért, egymásért, a gyerekeinkért. Ő nagyon jó partner ehhez, mert ki mondja ezeket, és tudom, hogy komolyan gondolja, maximálisan megbízom benne. Nincsenek már nagy, rózsaszín, romantikus, idealizált képek a fejemben, tudom, hogy nincsen garancia rá, hogy holtomiglan-holtodiglan, érted, ki tudja, mi lesz 10, 20 éve múlva, és nem is görcsölök ezen, ahogy lesz, úgy lesz. De most nagyon boldog vagyok, és ha visszanézegetnék, ez nem menne. Szerintem az ember, bármi történjen vele, tud újra boldog lenni, el kell gyászolni a nehézségeket, és menni kell tovább. Biztosan sokkal nehezebb, ha vannak már gyerekek, de ha kell, szerintem lehet segítséget kérni.
Lehet, hogy kicsit félreérthető voltam néhány téren. Nekem azzal önmagában nincsen gondom, hogy véget ért a házasságom, nagyon nem volt jó az utolsó pár év, és nagyon boldogtalan voltam, és val.szeg fizikailag, lelkileg rámentem volna, ha nem válok el. De nincs bennem harag, hogy nem szeretett már, és örömmel emlékszem a nagyon jó dolgokra belőle (az első 10 év szerintem egészen jó volt), voltak kiemelkedően jó részek, időszakok. Ezzel a részével simán megbékéltem, hogy már nem működtünk, mint pár és vége. De. Amikor vállaltam, vállaltuk a gyerekeket, akkor annak a fényében és azzal a tudással vállaltam, hogy együtt fogjuk őket felnevelni, és ez teljesen felborult, a legkisebbet gyakorlatilag nekem kell teljesen egyedül, annyira kicsi volt még, amikor elment. Egy ilyen tapasztalással a hátam mögött, hogy így ki lehet lépni a közösen vállalt felelősség és feladat alól én képtelen lennék mással újabb gyereket vállalni. Mert hát a férjemben is bíztam ilyen téren, soha, az utolsó pillanatig el nem tudtam volna képzelni, hogy a dolgok majd így alakulnak. Kb. ez volt az egyik olyan pont az életemben amiben teljesen biztos voltam, a gyerekeit nem hagyja el.
TörlésA másik része pedig. ÉN is nagyon boldog vagyok most a pasimmal, és jobbára nem foglalkozom a jövővel, de most könnyen megtehetem, nincs közös gyerek, nincs közös tulajdon, ha vége, akkor könnyen vége.
A kimondott szavak is érdekesek, mert exem is ezerszer kimondott dolgokat, aztán úgy tűnik a manipuláció és a hazudozás nagymestere volt. Ezért bennem persze minden azonnal bizonytalanságot indított el, sokszor ok nélkül is, szerencsére tanultam annyit, hogy amiben bizonytalan voltam azt megbeszéljük és megnyugodjak, hogy hülyeség volt. :)
Szóval boldog tudok újra lenni, ezzel nincsen gond, viszont egy ilyen csalódással a hátam mögött nem lettem volna képes gyereket vállalni, mert ott nem lehet erre alapozni, hogy hát max. tart 5-10 évig, aztán vége.
És ez most rólam szól, remélem nem érted félre.
A nem nézek vissza része is nagyon nehéz, mert nem lehet lezárni a közös gyerekek miatt a kapcsolatot, pedig nagyon-nagyon jó lenne. A nehézségeket se lehet elgyászolni, mert folyamatosan és folyton okozza és csinálja az újabbakat. És ezt a fajta borzalmas erős kapcsot, ami feltéphetetlen, lezárhatatlan már nem lennék képes újra vállalni.
nem értettelek félre, egyáltalán nem utaltam a te helyzetedre (kivéve, hogy szerintem bármilyen válás-szakításban sokat tud segíteni egy pszichológus), csak elmeséltem, hogy én hogy tudok újra bízni a csalódás után.
VálaszTörlésÉN is jártam pszichológushoz, és segített is. Bízni is tudok abban, hogy a pasim nem ver át (eleinte kb. abban sem bírtam bízni, hogy eljön a randira). És azt is le tudtam a segítségével zárni, hogy a házasság zátonyra futott. Megbeszéltük miért, hogyan.
TörlésViszont a szülőséget nem lehet lezárni, az örök életre szól. És így a nehézségeket és a rossz dolgokat se lehet lezárni, a csalódásokat sem, mert minden héten újabb és újabb csalódások jönnek vele kapcsolatban. És ez olyan "élmény" (nem tudom hogyan írjam) ami miatt nem lennék képes gyereket vállalni többet senkivel. Mert ez ráadásul nem csak engem érint, nem csak nekem nehézség és fájdalom, és ennek nem akarok kitenni potenciálisan senkit. Jó, biztos vannak, akiknél szuperul megy a szülőség a válás után is, és ők esetleg szívesebben vállalnak újabb kapcsolatban újabb gyereket, de azért nem csak ezt látom. (Mármint amikor ugyan ez a helyzet, hogy leszarja az első kupac gyereket az apa, akkor is sokan vállalnak újabbat mással).
Neked talán ez volt könnyebb, hogy tényleg le lehet zárni. De persze nem tudom.
Bocsi, én is belekotyogok pedig gyerekem sincs... De milonka, olyan szép volt az első válaszod!
TörlésBobe, te először csak a bizalomról és a párkapcsolatról kérdeztél, de most úgy tűnik hogy a valódi problémád a gyerekvállalás egy új emberrel a csalódás után, nem is a "sima" kapcsolat. Milonkának a blogjabol úgy tűnik, hogy nincs másik gyereke :)
Lilla!
TörlésNem teljesen. Gyerekvállalás egy hosszabb kapcsolat vége után egy új kapcsolatban. Másik gyerek nélkül is igaz ez. A gyerekvállalás nélküli párkapcsolatot annyiban érinti, hogy nem tudok abban hinni már, hogy bármelyik kapcsolat is örökké tart. Csak amíg ez gyerek nélkül nem olyan nagy baj, gyerekkel elég nagy probléma. Ha valakinek véget ér 1-2-több hosszú kapcsolata, esetleg még nem szépen is, akkor nehéz elképzelni hogyan tud annyira hinni egy következőben, hogy abban gyereket vállal.
Mindegy, ez asszem a saját, egyéni rossz tapasztalatom, és a válás során megtapasztalt sok más ember rossz tapasztalata (az egyik ügyvédem 40 éve csinál válópereket). Én még közös tulajdont se akarok pasival többé, vagy legalábbis nem adnám fel a saját lakásomat. Engem már nem érint, Milonka meg megoldotta. ::)
Egyszerűen csak eszembe jutott a posztnál. Felejtsétek el. :)
De te nem csak gyereket nem akarsz vállalni, hanem összeköltözni sem akarsz, nem? Sőt, a barátoddal a gyerekekkel közös programokat sem szerveztek. Szerintem mindenkinek van rossz tapasztalata, de erre nem lehet építeni, annyi jól működő patchwork család van, nem büntetheted az új partneredet (meg magadat) azért, mert a régi egy fasz volt.
TörlésBobe, értem most már hogy gondolod. Erre a megközelítésre nem gondoltam, valóban így jogos felvetés. Én tapasztalat nélkül ugyan, de úgy vélem, hogy biztosan máshogy éli meg az ember egy hosszú kapcsolat végét gyerek nélkül, mint úgy, ahogy te írod, hogy marad a gyerekek apja a képben. Biztos nehezebb úgy, főleg ha problémás a kapcsolat.
TörlésMilonka! Én nem sok jól működő patchwork családot ismerek. Mármint ahol tényleg mindenkinek tök jó a helyzet úgy, ahogy van. Ráadásul nekem 3 már elég nagy kamasz, éppen elég nehéz velük egy idegen jelenléte nélkül is. (Mármint számukra idegen.) Nem akarok itt ennyire nyilvánosan írni erről, ez nem a zárt blogom. :)) De van már pár közös program amúgy. A költözésnek meg más, objektív okai is vannak (a munkája, a lakása, a segítségre szoruló anyukája). A gyerekeim annyi rosszat éltek át, és most is iszonyat nehéz nekik ez a helyzet az apjukkal, abszolút az ő nyugalmuk, életük az első, mi felnőttek vagyunk és megoldjuk, kivárjuk. És persze igen, nehéz nekem ez így néha, mert őrülten tud hiányozni, de akármilyen nehéz is, a gyerekek az elsők, tényleg megvisel és lelkiismeretfurdalásom van az apjuk miatt (pedig nem nekem kéne...).
TörlésKamasz gyerekekkel a "normál" család is nehezen működik. A patchwork az én tapasztalataim szerint annyi jót ad, mint nehézséget. Én három nagy gyereket kaptam a saját egy gyerekem mellé. Anyagilag nem egyszerű, de most, hogy mar elmúlt a kamaszkor nagyjából, a legkisebb is 20 éves, már tök jó, hogy van három gyerekem ajandékba, néhány év múlva pedig lesz egy csomó pici baba a családban.
TörlésDe nálunk teljesen más a helyzet, hiszen a páromnak nincsen gyereke. És "ajándékba" kapna rögtön négyet. :)) Nekem ez sok lenne (túl sok konfliktus lehetőség), nem akarom megpróbálni, egyelőre biztosan nem. Megmondom őszintén a pici baba sem foglalkoztat egyáltalán, a legkisebb mértékben nem vágyok rá, semmi nosztalgia nem fog el, alig várom, hogy kicsit felszabaduljak a non-stop gyerekezés alól, aludhassak, pihenhessek, több időm legyen magamra. Anyukám 48 évesen lett nagymama, és emlékszem előtte már folyton erre vágyott, hát én kicsit se vágyok most erre, lehet 15 év múlva igen, most rohadtul nem. :)
TörlésEzt meg tudom érteni😊.Két évvel ezelőtt még én sem voltam kisimult😁.
TörlésMég az is siman lehet Bobe, h tul koran ugrottal bele egy uj kapcsolatba, es nem zartad le, nem gyaszoltad el a regit.
VálaszTörlésEn sem szeretnek mar szulni. Nem a multam miatt, nem azert, mert elvaltunk, hanem mert az eletem azon szakasza lelekben veget ert.
Ha olyan parral hoz ossze a sors, akinek meg nincs, es nagyon szeretne, es engem megint elkap a megtalaltam a masik felem erzes, es latni szeretnem, milyen csoda lesz kettonkbol, akkor lehet, még bevallalom. De hat igy a 21.szazadban, idealis esetben, eldonthetem nokent, hogy kinek es mikor szulok - egeszen pontosan inkabb azt, hogy kinek nem es mikor nem.
Hozzateszem, en abban a szerencses helyzetben vagyok, h mi abszolut jo, barati viszonyban vagyunk a volt ferjemmel. Mindkettonk szulei idiota modon viselkednek egymassal a valasuk utan, rengeteget szivunk emiatt a mai napig - mi meg jocskan szerelmesek voltunk, amikor megfogadtuk, h ha odajutunk netan, akkor mi ennek soha nem fogjuk kitenni a gyerekunket.
A mi kapcsolatunk nagyobb dramak nelkul ert veget negyed szazad utan. Elfejlodtunk egymastol. Ami az utolso evekben kinlodas volt es ciki, az most total a helyen van: a gyerekunket mindketten imadjuk - orulunk, h igy lett, h egymastol lett, kulonben ez a csoda nem lenne, nem ilyen lenne. Bottal sem piszkalnank meg egymast - a vagy egymas irant teljesen elmult, es a kapcsolatunk utolso eveiben is igy volt ez mar. Valamennyire reszt veszunk egymas eleteben, kozos csaladi esemenyeken, pedig a gyerek felnott - ez adott is mar felreertesre okot. De mi baratok vagyunk - azok is maradunk - sot, annak is kell maradnunk: nem magunk, hanem a gyerekunk miatt. Igy ertem, amit irsz, h eltephetetlen kozos kapocs - csak mi probaljuk mindketten kihozni belole a leheto legjobbat, h a gyerekunknek meglegyen az erzelmi biztonsaga - nem jatszasibol, hanem ugy szivbol, igazan.
Egyelore egyikunknek sem volt komolyabb uj kapcsolata - remelhetoleg, ha lesz, akkor nem fogja az uj par felreerteni, nem lesznek dramak.
Amugy en tutira nem kezdenek komoly kapcsolatot olyan pasival, aki le sem szarja az elozo kapcsolatabol szuletett gyerekeit, mert az jo esellyel nem tul jo ember, es magam sem lehetnek biztos mellette semmiben.
A lanyom amugy azt szokta mondani, o csak olyan fiuval hajlando intim kapcsolatba bonyolodni, akirol el tudja kepzelni, hogyha veletlen megfogan, akkor azt az embert jo szivvel lassa a gyermeke apjakent is, akar elete vegeig is, meg ha a szerelem nem is tart ki addig.
Nagyon régen szétmentünk már a volt férjemmel ám. 5 éve. Az új kapcsolat meg szűk 1,5 éves, nem hiszem, hogy annyira korai, vagy hamar lenne. :))
TörlésMögöttem nagyon sok tragédia van már (pl. az egyik gyerekem halála, az egész válás is borzalmas volt, eltartott 3 évig, és a vagyonmegosztás még mindig tart), szerintem nagyjából a helyén kezelem a dolgokat, vannak sérülések amik hegesen gyógyulnak, amit a volt férjem művel az tragikus. Nem begyógyítható.
A párként való szakításunkat simán fel tudtam dolgozni, ahhoz szerintem szűk 1 év elég volt (pedig szeretőzés, megcsalás, minden volt). De ezt, amit a gyerekekkel művel nem bírom.
Mondjuk nekem eleve itt van 4 gyerek, senki nem lepődik meg, hogy többet nem akartam már. :)) Testem-lelkem elfáradt ebben már.
Tökéletesen megértelek, hogy ebben a helyzetben nem akarod bevállalni megint.
TörlésOh, tenyleg hagytal idot magadnak :)
TörlésAzt vegignezni, hogy az egykori szerelmed,aki a gyerekeid masik fele, a sajat gyerekeivel genya, az tenyleg nem lehet egyszeru :( Nalunk mindkettonk egyforman szar gyerekkori elmenyei elosegitik azt, hogy tudjunk total masmilyenek lenni.
A gyerekszulest nemhogy neked, senkinek nem rovom fel :) En magam hosszabb kapcsolatban, de nem tervezett gyerekkent szulettem - ugy gondolom, szerencsesebb az, ha mindenki akkor szul, amikor vagyik ra, akarja. Nem csak azert mert igy esett, vagy mert az elvarasoknak enged.
Az eletem azon szakaszaban vagyok, amikor nagyon elvezem, hogy egyedul elhetek, nem kell alkalmazkodnom senkihez, akkor es azt csinalok, amit akarok. Meg azt sem tudom egyelore, tarsra vagyom-e? A szo klasszikus ertelmeben, h hu, koltozzunk ossze, egyelore biztosan nem.
Tiszteletem, hogy negy gyerek mellett is volt erod kilepni egy megalazo kapcsolatbol, es hogy a mostanit is van erod a sajat hataraid meghuzasaval alakitani. A fentebbi soraidat egyben ujraolvasva az csapodik le bennem, hogy nem is annyira bizalmatlan vagy, mint inkabb te mar elso sorban magadban bizol legjobban + elhataroztad, a gyerekeid lelki bekejet helyezed a prioritasi lista elere, es kialakitottad magadnak azt a parkapcsolatot, ami az eletedbe a legjobban passzol.
Szabad esetleg olvasni a blogodat is? Erdekelne a sorsotok. Siman megertem azt is, ha nem engedsz be barkit csak ugy szire-szora :)