errands to run (again)

Tegnap délután bepakoltam Danit a babakocsiba, és úgy indultunk sétálni, hogy a délutáni alvás közben elintézünk néhány dolgot, két legyet egy csapásra. Lejárt a jogsim (khm... már áprilisban), és a kormányablakban múltkor azt mondta a portás bácsi, hogy nem kell időpontot kérni, csak battyogjak be valamikor ha megvan az orvosi alkalmassági, és gyorsan el tudom intézni. A dokim közben elküldte levélben az igazolást, így gondoltam, itt az idő, hogy elintézzem. Szépen elbattyogtunk a körút menti járdán (nem a levegő minősége miatt választottam ezt az útvonalat, gondolhatjátok) a Mechwartra, és már majdnem beküzdöttem a babakocsit a második halálosan nehéz üvegajtón is, mikor kérdezte a bácsi, hogy ugye van időpontom? Mert a szigorítások óta csak azzal fogadnak. Ja, az nincs, hát mondta a bácsi a múltkor, hogy nem kell.

Kicsit csalódottan tovább bandukoltunk a Moszkvára, ahol kisgyermekes bérletet akartam venni, mert az sokkal olcsóbb, mint a normál, és végre van igazolásom róla, hogy van gyerekem (erre az IRL gyerek nem elég), de arra rájöttem, hogy nem tudom applikációban megvenni, kell hozzá valami rendes bérletigazolvány is, ami mellé megvehetem mindig a virtuálisat. A BKK irodában a cuki portás bácsi azonnal behívott, majd megtudtam, hogy minden szuper, kivéve, hogy hozzak majd magammal egy igazolványképet is, mert az is kell hozzá sajnos. Mondjuk nem tudom, az igazolvány kép az nem teljesen kilencvenes évek, és most nem mindenütt lefotóznak egy pillanat alatt, oszt' jól van? Egyáltalán vannak még helyek, ahol tudsz csináltatni igazolványképet? Na de hát mint a mellékelt ábra mutatja, a BKK még a kilencvenes években él, gondolom, faxolni is lehet nekik dolgokat. 

Úgyhogy végül vettem egy 10 darabos gyűjtőt, felszálltunk a 17-es villamosra és hazacsilingeltünk. Ekkor már meglehetősen fáradt voltam, Dani pedig nyűgös, és végül a legnagyobb örömömre (nem) épp a kapu előtt aludt bele a kezdődő nyöszögésbe. Így tovább sétáltunk, a Kolosyn vettünk eztazt a vacsihoz és végül, mikor végre felébredt, hazabandukoltunk. 

Ma pedig megrendeltem egy okosórát, amire (bár kétségeim vannak, hogy mennyire hasznos) régóta vágyakoztam, és fel kellett hozzá hívni a helpdesket, mert nem tudtam, hogyan tudok áfás számlát kérni róla. És miközben beszéltünk, Dani magyarázott a háttérben, és a helpdeskes hölgy egyből megállt, hogy óóó, milyen aranyos hangokat hall a háttérből, mennyi idős, fiú? lány? hogy hívják? és persze nagyon gratulál!. Mondjuk segíteni is tök jól segített, de azt gyanítom, hogy ez a hölgy kitűnőre vizsgázott a helpdesk iskolában, illetve szerintem ez nagyon kedves volt tőle.