itt a nyár

Csütörtök este Vácon aludtunk, én már reggel lementem Danival, Barni este jött utánunk. Nagyon szeretek mostanában elautózni Vácra, mert végig mindenütt repceföldek vannak, és annyira gyönyörű így az út, kifejezetten nehéz a vezetésre koncentrálnom közben. Május végéig kell kiürítenünk a váci házat, és mondtam Barninak, hogy nem akarom ezt az utolsó pillanatra hagyni, legyünk túl rajta, hogy ha esetleg kell második kör, vagy marad még valami, akkor legyen még elég időnk elintézni. Ő pedig nem totojázott, kérdezte, hogy jó-e nekünk most pénteken, mert van rá embere, és persze jó volt. Úgyhogy péntek este korán odamentek Apuval, és nem hazudok, két óra alatt teljesen üresre kipakolt(att)ák a kis csapattal a házat, egy élet lenyomatát. Én nem akartam ott lenni, mert úgy éreztem, hogy ez lesz az egész folyamatnak a legszomorúbb része, és biztos vagyok benne, hogy Apunak is nehéz volt, de túl vagyunk rajta, üres a ház, lassan új gazdája lesz. 

Utána elmentünk a bátyámékhoz, nagyon régen láttuk őket. Mikor kinyitotta a tesóm a kaput, kérdeztem tőle, hogy vegyünk fel maszkot? Mire mondta, hogy miattunk ne, mi be vagyunk oltva. Anyuékat is most öleltük meg először tavaly március óta. Közben persze nehéz teljesen nyugodtnak lenni, de az, hogy szépen, lassan a családomat is visszakapom, az nagyon jó érzés. 

Szombaton meg a lakást prezentáltuk, voltam piacozni (spárga szezon!!!), este pedig Marcipánördöggel teraszoztunk egy kicsit. Nagyon fura volt, mert csodálatosan meleg idő volt, és mikor 5-kor leültünk, még kellemes idő volt, de aztán úgy fél 7 körül egyszerűen vacogni kezdtünk, nem segített sem kabát, sem pokróc. Kicsit aggódtam is, hogy megfáztunk, otthon gyorsan beálltam egy hosszú, forró zuhany alá, az nagyon-nagyon jólesett. 

Vasárnap délelőtt pedig dolgozott Barni, úgyhogy miután Dani felébredt a délelőtti alvásából, Marcipánnal átsétáltunk a Margit hídon, péksütiztünk egyet, megnéztük az Országház környékét, és még az Aldiban is tartottunk egy mini-bevásárlást. Eredetileg az Artizánba akartunk menni, de mire odaértünk, bezárt. Így egy másik, radom az utunkba eső pékség elé ültünk le, én vaníliás bucit ettem Danival felesben, annyira finom volt, hogy hoztam haza még kettőt, egyet Barninak, egyet pedig magunknak uzsira. Mintha diós is lett volna kicsit, és a cukorral megkaramellizálódott a külsején, fú, most is összefut a nyál a számban, ahogy eszembe jut. 

Délután pedig Barni öccsénél voltunk, aki most nagyon lelkes és boldog az új barátnőjével, akit próbál integrálni a társaságba, így sütögetett kicsit nekünk, meg néhány kollégájuknak. Nem akartam Danival sokáig maradni, gondoltam, mi majd jelképesen megjelenünk, aztán otthagyom Barnit, hadd barátkozzon, de aztán nagyon sokáig készült a kaja, Dani jól érezte magát, mi meg jót beszélgettünk, úgyhogy 6 körül jöttünk el, Barni 8-ig maradt. 

Kicsit olyan volt ez a hétvége, mint régen, nem tudom, mikor történt velem utoljára ennyi minden 3 nap alatt. Teljesen feltöltődve indult a hétfőm, ráadásul a héten minden napra van valami terv, ami megint nagyon jó érzés - bár nem mind mulatság, ma például dokihoz vittük Danit, holnap pedig én kapom meg a második oltást. Mindenesetre soha rosszabb időszakot. 

francziska Olíviával

ma a doktornénitől hazafelé elindítottuk az epres frapuccino szezont, ezen elolvadtam. 

az erkélyünk legújabb dísze, B kollégájától kaptuk. annyira örültem neki!
állítólag teremni is fog. rajtam nem múlik, össze-vissza dédelgetem.