Duma

Barni unokatestvérétől karácsonyra Bödőcs-Dumaszínház jegyeket kaptunk, tegnap volt a napja. Én nem voltam még soha, a tévében sem nagyon szoktam őket nézni, így nem voltam különösebben képben, de fantasztikus volt, tökéletes kikapcsolódás, rengeteget nevettem. Még úgy is, hogy mindannyian külön asztaloknál ültünk tökidegenekkel (gondolom, az utolsó pillanatban vette meg, és már csakígy volt hely). Nekem kicsit fura, hogy előadás közben az arcok eszegetik a sült kacsájukat meg a nachos hegyeket, de ők tudják. Meg ha már egy asztalhoz kerülünk, nekem alap lenne, hogy bármilyen szinten visszajeleznek, hogy észrevették, hogy te is ott ülsz, de lehet, hogy csak én vagyok túl kedves. Na mindegy, ott volt nekem a Pina Coladám barátkozni. Barni meg azt mesélte, hogy ő egy olyan családdal ült egy asztalnál, ahol apuka elhagyta az anyukát, és az előadás előtti vacsin mutatta be az új nőjét a lányának meg a lánya barátjának, és hát úgy tűnt, ekörül van egy komolyabb adag dráma, mert hogy ez a kapcsolat valószínűleg nem volt új, az elköltözésnek is ez lehetett az oka, de a család csak most tudta meg. Barnira meg ez az egész nyilván nem tartozott egyáltalán, de szegény ott ült a kínos beszélgetés kellős közepén. Szeretnénk még menni, de mindenképp egy asztalhoz ülünk majd. Bödőcsöt viszont imádom. 

Ja, és hosszú ruhát vettem fel, sminkeltem, az előadás előtt meg még elmentünk vacsizni kicsit meg megünnepelni a lakást, ezer éve nem éreztem magam ennyire önmagamnak, annyira jó este volt. Az utóbbi időben kicsit belekényelmesedtem a bő nadrágokba meg a kapucnis pulcsikba. Nagyon várom a tavaszt, hogy szép ruhákat hordhassak majd tornacipővel, pl az esküvői ruhámat.