fooood

Cickafark blogger írt egy bejegyzést a múltkor a kaja-tervezés, bevásárlás, hűtőben megromlott élelmiszerek témájáról, meg arról, hogy főz valamit, és aztán mégsem kívánja. Már ezer éve szeretnék hozzászólni a témához, ez nekem is nehéz, és sajnos nincsen nálam a megoldás kulcsa, de talán jó, ha beszélünk róla, és biztosan nektek is lesz jó ötletetek. Egyébként pont hallottam a rádióban, hogy megint volt rá kutatás, hogy milyen elképesztő mennyiségű ételt dobnak ki a családok.

Nálunk azért olyan trükkös kitalálni, hogy mit főzzek, mert Barnit az óvodában traumatizálták az étkezéssel, volt olyan óvónője, aki erőltette, hogy megegyen bizonyos dolgokat, nem lehetetett addig felállni, míg tényleg el nem fogyott a tányéron lévő étel, és előfordult a legendás sztori is, hogy összeöntötte a levest a másodikkal a tányérjában, és úgy kellett megennie. A szülei zseniális főztjének hála nagyon szeret enni, de nincsen rá esély, hogy olyasmit, amit ő nem kíván és nem esik neki nagyon-nagyon jól, megegyen, és amit nagyon szeret, azt is maximum kétszer (mondjuk két nap ebédre) egymás után hajlandó megenni. Bármitől képes egy pillanat alatt megundorodni, egy icipici zsírosabb falattól, csonttól, porcogótól, olyan zöldségtől, ami nem ízlik neki, tulajdonképpen bármitől, és ott vége az étkezésnek. Halat nem eszik. Ha éhes, inkább eszik egy szelet csokit, vagy iszik egy joghurtot, mint hogy megmelegítsen egy tányér ételt, egyszerűen le akarja tudni a dolgot, hogy ne kelljen foglalkozni vele. 

Ezért én hiába akarok kísérletezni és mindenféle ismeretlen, zöldséges csodákat elkészíteni, vele sokkal jobban járok, ha olyasmit készítek, ami kicsit sem rizikós és tudom, hogy szereti, vagy legalább megeszi. Ha kívánok valamit, egy indiai curryt például, zöldséges kuszkuszt, ilyesmit, megfőzök magamnak egy kisebb adagot. Ha olyan épp a melója, hogy napközben nem eszik meleget, mert nincs rá ideje vagy lehetősége, akkor szendvicset szokott vinni, én pedig legtöbbször itthon vagyok napközben, így készülök valami meleggel estére. Ez lehet parasztreggeli is (felturbózott tojásrántotta), paradicsomleves, bundáskenyér, héjában sült krumpli vagy melegszendvics, de valami meleg. A mostani projektjében fizetik az ebédjét, közösen rendelnek az irodába mindig máshonnan, így jókat eszik, este meg tök jó egy szendvics is, vagy bármi. Ráadásul Dani is ebédel az oviban, így csak magamra kell gondolnom, de nekem kb bármi jó ebédre, sali, sült zöldség, egy kis adag szusi amit hozok valahonnan, maradék leves. 

Én úgy szoktam tervezni, hogy két adag kaját főzök egy héten (nyilván nem egyszerre), meg mondjuk egy nagy adag levest. Mondjuk borsófőzeléket fasírttal meg töltött paprikát, mindkettőt tudjuk két napig enni, nekem szokott maradni még ebédre. Ha több, mint ami elfogy, amit sokszor már előre látok, azonnal csomagolom és viszem át a szomszédhoz, akinek nem nagyon főz a felesége, és minden falat házi kosztért nagyon hálás. Ha neki sem akarom már odaadni, akkor megy a szomszéd Pötyi kutyának, aki már egyedül van, mert a párját, Dorkát egy hónapja elaltatták, mert nagyon beteg volt szegényke. Mi sokszor kapunk kaját Barni anyukájától, (a héten kaptunk tőle ludas kását, ami tulajdonképpen rizses hús sok borsóval és répával, nagyon szeretjük, meg egy tepsi rakott krumplit), hétvégén meg egyet szoktunk Anyuéknál ebédelni, szóval ez nagy segítség. 

Amikor vásárolni megyek, kitalálom előre, hogy mit akarok főzni, és csak ahhoz válogatok, bár nekünk van az alagsorban mélyhűtőládánk, ott mindig van olyan, amiből tudok főzni mondjuk borsófőzeléket vagy spenótot, ikeás húsgolyókat, sült kolbászt, virslit, natúr szeletet, ilyesmiket. Krumplit, tésztát, rizst stb tartok itthon, de mondjuk zöldséget (kivéve uborkát, paradicsomot, paprikát, hagymát, abból rengeteg fogy) tényleg csak azt és annyit veszek, ami azonnal kell, mert ránk rohad. Így is szokott néha sajnos. Nekem emiatt jobban is működik, hogy mondjuk hetente van egy nagyobb bevásárlás, de pékáruért, meg olyan dolgokért, amik ad-hoc kellenek (mondjuk kitaláljuk, hogy hamburgert eszünk vacsira), elmegyek aznap. 

A reggeli nálunk nagyon fontos, ahogy felkelünk, kb azonnal ülünk le enni, én igyekszem egy szelet teljes kiőrlésű, picit megpirított kenyeret enni felvágottal vagy avokádóval és sok zöldséggel, de van go to reggelim is, és mondjuk heti 4-5x eszem - két szelet finn crisp, vagy wasa kenyér, aminek banánt teszek a tetejére és citromot csöpögtetek rá, mellé kávé mandulatejjel - ez akkor is jólesik, ha nem kívánok semmit. 

ez itt épp a mai reggelim, a barátnőm hozott nekem Amerikából bagel-sót, ami egy mákos, szezámmagos, hagymás, fokhagymás, fűszeres sós keverék, isteni az avokádós pirítósra (meg állítólag mindenre)

ez meg a szokásos go-to banános friss crisp (itt wasa), hű társam gimi óta

Daniról azért nem írok külön, mert vele a legkönnyebb, ő nagyon jól eszik, nem válogatós és ösztönösen az egészséges ennivalókat választja, imádja a zöldségeket például, bármennyi uborkát, paprikát, paradicsomot képes eltűntetni. Van, hogy valami nem ízlik neki, vagy mondjuk kér egy szendvicset de mégsem kívánja, én ezekből sosem csinálok ügyet, szokott kérni helyette egy banánt, vagy rakok elé almaszeleteket, betömi azokat, de akkor sincs semmi, ha reggeli helyett csak egy túró rudit eszik, de ez nagyon ritkán fordul elő, legtöbbször kenyeret/kiflit eszik felvágottal, sok zöldséggel. Neki nem központi kérdés a kaja, de szól, ha éhes, és olyankor jól eszik. Sosem jutalmaztuk édességgel, de tudja, melyik fiókban vannak, bármikor hozzáfér, nagyon ritkán jut eszébe kinyitni és enni mondjuk egy kinder szeletet vagy pár szem gumicukrot (általában én rakok ilyesmit elé mondjuk ebéd után), mi sokkal több édességet eszünk, mint ő. Szoktam neki fánkot vagy fahéjas csigát venni uzsira, van, hogy pucér vagy lekváros tésztát kér, nekem az is oké. Viszont én semmit nem eszem meg, amit meghagy, ezt megfogadtam még az elején, állítólag az anyukák rengeteg felesleges kalóriát visznek be így, meg hát nem vagyok konyhamalac - se zöldséget, se főtt ételt, egyszerűen kidobom. Nálunk soha semmi nyomás nem volt otthon a kajával kapcsolatban, Anya egyszerű de finom dolgokat főzött, de nem volt nagy választék a hűtőben. Ha valamit meghagytam, volt kutyánk, ő örült neki. A kínálatból azt ettem és annyit, ami jólesett, sosem volt olyan, hogy még három falatot meg kell enni. Én a saját gyerekemmel is ezt a vonalat viszem, nekünk eddig működik. Hiszek abban, hogy ha bármi elérhető neki, akkor az nem olyan izgalmas (így vagyok a tévével, mesenézéssel, telefonnal is). 

Nekem amúgy nagyon hullámzik, hogy mennyire vagyok lelkes és kreatív a konyhában, vannak jó heteim, és van, mikor tojok rá és a túlélésre játszom (most pont a kit érdekel, mindent összeeszem időszakom van, meg is vagyok hízva eléggé). Ha nagyon nincsen kedvem mondjuk hétvégén főzni, akkor elmegyünk enni egy finom pizzát valahova vagy hozunk haza kínait, Barni abszolút partner ebben. Egyébként nagyon ritkán járunk étterembe, mióta annyira felmentek az árak, hogy nem érzem egyensúlyban az élményt, meg az árat, amit fizetünk érte. Van közel hozzánk egy étterem, ott szoktunk menüzni néha. 

Amikor Dániában voltam a sulival, ott mesélték a dánok, hogy náluk az ebéd egy teljesen funkcionális dolog, nem élményként tekintenek rá, pedig szuperjó kantin volt a suliban, hanem letudják, visznek egy szendvicset meg mellé zöldségeket otthonról és kész. Ez egy végtelen és iszonyúan intenzív projekt (főleg családanyaként, jeez), ezért  szerintem tök jó, ha néha bűntudat nélkül így állunk hozzá mi is. Az egyetlen dolog, amihez tartom magam, hogy változatosan együnk és amihez lehet, együnk zöldséget. 

Meséljetek ti is!