kraak&smaak&szilva

Reggel voltam gyúrni, mikor sétáltam hazafelé, akkor írt a burkoló, hogy 40 perc, és itt van. Gondoltam, megvárom, úgyis gyorsak szoktak ezek az arcok lenni, pár órát fúrnak-faragnak, és már itt sincsenek, majd utána zuhanyozom. Erre mondja, hogy a zuhanyfülke szilózása (szilikonozása?) után (ugye az is izomból ereszti a vizet, már meséltem, hogy nálunk csak szépen, udvariasan lehet zuhanozni) egy nap kell az anyagnak, hogy megszáradjon, így holnap használhatjuk legkorábban. Ami azt jelenti, hogy holnapig büdös leszek, és lehet, hogy nem tudok elmenni a koncertre, amire akartam, pedig jó sok kis barim lesz ott. Nem baj, helyette elmegyünk Kraak&Smaak-ra pénteken. (Közben gyorsan lezuhanyoztam, míg fent dolgozott, erős lett volna holnapig várni vele.) Azt már látjuk, hogy leghamarabb jövő héten lesznek készen, de az már tök jó szerintem.

Tegnap este életemben először csináltam szilvás gombócot, megint összefésültem a Street Kitchent meg Anyukám jótanácsait, isteni lett és annyira élveztem készíteni! A maradék tésztából gyúrtam mákos nudlit, a szilvát meg összefőztem fahéjas-cukros lekvárszerű szilvának és abba mártogattuk - minden elfogyott. Én azt hittem, ez egy sokkal bonyolultabb dolog. Phoebe mindig nyúz, hogy milyen egyszerű friss tésztát készíteni, és ha ő csinálja, akkor tényleg az, de most már tényleg veszek egy tésztagépet és újra csinálok tortellinit (amit egyszer csináltam, az iszonyú kemény lett, de most a szilvás gombóc tésztája finom lágyra sikerült).