❤️

Eljött a nap, a fagyos, ködös hétfő, amikor újra ovi van, Barni hajnal 2-kor (!) kelt és 3-kor indult dolgozni (hozzák-viszik őt, nem vezet még), nekem újra indulnak a próbák, újra tanítok, rengeteg elintéznivalóm van, és talán lesz egy kicsi időm magamra is. 

• Vasárnap délelőtt leszedtük a fát, magától még nem hullott, de hozzáértél, akkor nagyon. Dani szedte le, amit elért, rakosgatta el a díszeket szépen rendben a dobozokba. Közben még utoljára betettem néhány karácsonyi dalt, Barninak tikkelt tőle a szeme, de szerintem iszonyú hangulatos volt így elbúcsúzni ettől az időszaktól. Minden ünnepi dekort eltüntettünk, csak a fehér ikeás csillagot hagytuk fenn az ablakban, én azzal egész évben ellennék, olyan, mint egy gyönyörű lámpa. Szép szellős lett a lakás, jöhetnek a virágcsokrok az asztalra. Meg a tavasz is jöhet.
• A városból a felénk vezető utat le lehet vágni egy  kis kitérővel, kikerülve a Hűvösvölgyi utat. Nagyon szeretünk arra járni, mert csoda kis házikók vannak, lassabb, de sokkal hangulatosabb útvonal, és mindig dudálunk a Pénzügy pályánál. Van ott egy kertes ház, ahol befordulsz a hídnál, ezért lelassítasz (ez mondjuk amúgy is egy 30-as környék), ahol nagy üvegfal mögött látszik egy szép nagy nappali-konyha, karácsonyfával, szép fényekkel, nem rátevős, csak csodálatosan otthonos - nem tudom, miért, de csordultig van a szívem mindig, mikor arra gurulunk és bekukucskálok. Hálás vagyok nekik, hogy nem hisznek a függönyökben. Én sem hiszek bennük, ez a blog is ennek köszönhető, én sem bánom, ha hozzánk is bekukucskálnak.
• Dani jár focizni, ő nem egy különösebben sportos kissrác, de a fociedzést imádja -reméljük, tartós szerelem lesz. Most is itt ülök és várom az edzés végét, és ez annyira jó, egy óra, ami csak az enyém, csend, a blogom meg én.
• Hétvégén elvittük Danit fodrászhoz (annak ellenére, hogy teljesen meg van békülve a dologgal, szívesen megy, végigordítja a vágást (legyen már véégeeee), majd mintha elvágták volna, jókedvűen megy a dolgára és dumál meg játszik tovább.
• Az új év egyik feladata, hogy kicsit magammal is foglalkozzam, ne csak a fiúkkal (az megvan, mikor csinálsz teát/megterítesz stb) mindenkinek, csak magadnak nem?). És már óriásit haladtam ezzel: hétfőn elmentem pedikűröshöz, amit az ideköltözésünk óta nem, és most annyira finom, pihe-puha a talpam mindenütt, mint egy kisbabának. És ma foglaltam magamnak időpontot, és már voltam is masszázson - mondjuk volt néhány pillanat, mikor az életemért küzdöttem, de azért most nagyon jó. Még keresem az igazán jó masszőrt. 
• Nekem a jelenlegi legbelsőbb köröm innen van, a bloggerlányok (akik már nem blogolnak), akikhez fordulhatok bármi van, akikről napi szinten tudom, hogy milyen nyűgjük vagy boldogságuk van éppen, és akikhez bármikor, bármivel fordulhatok. Nagyon sok embert ismerek személyesen is, bloggereket, olvasókat, nagyon sok szívemnek kedves embert találtam itt, akik ha nem is folyamatosan de részei az életemnek. Volt (ha emlékeztek még Trillianra), aki meghívott az esküvőjére, megannyi üzenetváltás után ott találkoztunk életünkben először, és éjfél után volt egy pont, amikor kettesben pezsgőztünk és világmegváltottunk a már jócskán elcsendesedő lagzin. Aludtam Tamkóéknál Franciaországban, főzött nekem boef bourguignont, mert még sosem ettem és cipeltem a kisfiát, mert az nem akart a babakocsiban ülni. :D Nyaraltam Selindánál Portugáliában, már kétszer is, és most nyáron eljött a koncertünkre Budapesten. Vagy csak rám ír valaki, hogy a Lidl-ben lehet kapni Tete de Moin sajtot, mert tudja, hogy szeretem. Annyi ilyen és hasonló, a blogokból származó kedves történetem van! És most, amikor néhány napja privát kis üzit kaptam Anszkitól, hogy megüzenje, megszületett a kisbabája, kicsit bekönnyeztem - milyen megható, hogy eszébe jutottam, én, akit személyesen nem is ismer? Ez is egy olyan felejthetetlen pillanat volt, amit a blogomnak, a blogszférának köszönhetek. Tudom, hogy ma már nem olyan ez a világ, mint régen, de szerintem a blogoktól egy picit szebb ez a világ most is. Az enyém biztosan. ❤️

én idén