parázs és sugar!

Csütörtökön délután a vasútállomásról hazafelé megálltam a Shop Stopban és bementem az ázsiaiba, ahol még sosem jártam, pedig hallottam, hogy szuperjó (Hamami). Vettem szusit, batyukat meg még ezt-azt és Barnival otthon lakomát rendeztünk és dumáltunk, átpakoltuk a ruháinkat a szekrényekbe (ő az újba, én csak átrendeztem az enyémet, most már a felszabadult helyekkel is gazdálkodva),  az ágyban fekve megnéztük a Cápák új részét még vasárnapról, aztán dumáltunk, míg el nem aludtunk. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni, úgy, hogy végre túlestünk ezen a nyűgös héten, leesett rólunk ez a lakáspimpelős stressz, Dani nem volt itthon, és így nem csak azután tudtunk összebújni, hogy ő elaludt. Keveset vagyunk így kettesben, mert Barni most megint extrán sokat dolgozik, ráadásul most áprilisig minden hétvégén van munkája, ma épp délután 1-kor indult el itthonról és reggel jön majd haza - hétfő és kedd a szabadnapja, ami nem valami családbarát. Mondtam neki, hogy tervezzünk be valami kis randit, egy ebédet mondjuk hétfőre, hogy legyen mit várni, ne csak a szokásos hétköznapi mókuskerék legyen. 

Múltkor valahonnan jöttünk haza késő délután, és elgurultunk a Parázsba, ahol az első randink volt 7 éve karácsony előtt. Akkor még a Jókai utcában volt, de úgy egy hónapja átköltöztek a Bródy Sándor utcába és meg szerettük volna nézni. Nagyon tágas, világos és hangulatos lett, a kaja meg mindig csodás ott, nagyon szeretjük. Dani is velünk volt, és mivel nem aludt délután, nem tudtam, hogy bírja majd az éttermezést, ráadásul foglalkoztató füzet sem volt nálunk, pedig azokat imádja és nagyon jól leköti ilyenkor. De kértünk a pincérnőtől papírt és ceruzát, úgyhogy rajzolt, megette az összes rákocskámat meg Barni rizsének a felét, és annyira nyugis és meghitt volt az egész, nagyon jól éreztük magunkat mindhárman. Meg is beszéltük, hogy kellenek ilyen hármas randik. Az az igazság, hogy leszoktunk az éttermekről, amióta annyira drágák lettek, hogy sokszor nem érzem egyensúlyban az élményt és az árat, de úgy látszik kell ilyen néha, főleg azért, hogy én is ki tudjak csekkolni kicsit, ne főzzek, pakoljak. És hát én ázsiait nem nagyon főzök, pedig imádjuk. 

Ó, és egyik délután meg elvittem Danit a Sugar! Shopba. Minden elalvás előtt elmondja, hogy Éjszakát, álmokat, reggel mondd el, mit álmodtál! És aztán reggel tényleg elmeséli mindenki, mit álmodott. Mi legtöbbször csak kitaláljuk, hogy mit álmodtunk, közös nyaralást, tengert, fagyizást, de Dani sokszor olyan élénk képeket szokott róla festeni, mikor mesél, hogy sokszor nem tudom eldönteni, tényleg ezt álmodta-e, vagy csak kitalálja. Mindenesetre a múltkor azt mesélte, egy olyan boltban járt álmában, ahol csak édességeket lehetett venni, majd hozzátette, ja meg tésztát és brokkolit (mindkettőt imádja). Ezért meséltem neki a Sugar!Shopról, amit nagyon szerettem, mikor megnyílt, mert gyönyörű (volt) - amúgy pont az édességeik és a sütik sosem nyűgöztek le, valamint épp a cukrászipar óriási változáson ment keresztül mióta ők megnyitottak, de neki nem sikerült fejlődni. Csodás cukrászdák, desszertszalonok nyíltak, nagyon jó minőségű, hibátlan alapanyagból készült édességeket lehet kapni szinte bárhol a városban, a Sugar! pedig sajnos megrekedt a szörnyű gumicukrok és a dekoratív, de kb ehetetlen sütik szintjén, a lidl-ben jobb macaront lehet kapni, mint náluk. Dani összeválogatott magának egy adag gumicukrot, ami azóta is a fiókban lapul, senki rá se néz, meg kértünk egy forró csokit, ami rajta volt a téli to-do listáján, és nem is tudta, mi az, azt hitte, ez egy csoki, ami forró. A forró csoki tetején 1600 forintért olyan ízetlen, mű tejszínhab volt a pillecukrok alatt, hogy Dani azonnal eltolta magától, hogy ez nem finom, a csokit meg sem kóstolta, a nagy részét otthagytuk. Bár megnéztem az oldalukat, pisztácia napok vannak és minden istenien néz ki, szóval lehet, hogy minden más finom, csak a tejszínhab nem. 

Pedig még én is tudom (Phoebe-től, ki mástól), hogy EZ a tejszínhab olyan jó minőségű és annyira isteni finom, mintha magad verted volna fel frissen, rengeteg van benne és hihetetlenül hosszan eláll (csak szépen el kell mosogatni mindig a fújókáját). Én mondjuk nem élek vele (laktóz, ugye,még mindig), de szoktam a hűtőben tartani és mindig nagy sikere van kávé tetején, almáspite mellé, de Dani magában is szereti. Tényleg nagyon finom.