múlt hét

Óriási hullámvasút volt a múlt hét, szívmelengető hétköznapokkal-estékkel és a végére egy nagyon rossz hírrel, ami után fél éjszaka fenn voltam. A felnőtt lét az ilyen, nem? Én úgy szeretném, ha smooth sailing lenne, szépen csinálod a dolgodat és gondtalanul ringatózol az élet vizén, de mindig meg kell állapítanom, hogy soha nincsen így. Persze vannak szép vagy könnyű (könnyebb) időszakok, de előbb-utóbb mindig az ember nyakába folyik valahonnan a fos a hideg víz - avagy mindig van valami. De tényleg. Na de hagyjuk is, emlékezzünk most csak a jó dolgokra. 

• Lógott a fejem felett egy nagyon régen esedékes adminisztrációs dolog, amit november óta halogattam. Mesélték egy házaspárról, hogy mikor kibukott, hogy kb semmilyen számlát nem fizettek és mindent kikapcsoltak náluk, kiderült, hogy a nő a konyhaszekrény hátuljában rejtegette összegyűjtve a halom befizetetlen csekket, gondolván, hogy amit nem lát, az nincs - na én is ezt csináltam ezzel az üggyel most, egyszerűen nem tudtam, hogyan fogjak neki, időnként megnéztem, aztán újra és újra elsüllyesztettem a fiók mélyére. Aztán most a héten már annyira idegesített, hogy végül vettem egy hatalmas levegőt és felhívtam az ügyintézőt, aki telefonon kb 7 perc alatt tök segítőkészen végigvezetgetett az egész dokumentumon, másnap bevittem hozzá és kész volt. Amúgy mint utólag kiderült, tényleg nem tudtam volna /értelmezni elintézni egyedül, segítség nélkül, de hogy miért kellett erre majdnem 3 hónapot várnom, azt nem tudom. Note to self: ha valami nem megy, kérj segítséget. 
• A deutschtamásos ügy eléggé inspirált, nagyon jó kis órákat tartottam, lett új tanítványom is, aki hetente kétszer van (online). Van egy kislány, aki október óta jár, onnan indultunk, hogy stabilan hármas és még sosem kellett megszólalnia, most fixen, lazán ötös és beszélget simán - heti egyszer jár. Persze közben mindenki lebetegszik és sorra mondják le az órákat. Jövő héten meghirdetem magam megint kicsit jobban, most olyan jó flow-ban vagyok, jöhetnek még. 
• Voltam háromszor edzeni, lelkes vagyok és jól is megy, nagyon érzem magamon. Szeretem ezt a termet, pont meséltem Barninak, hogy egészen sok idős ember is jár, bácsik meg nénik egyaránt, és annyival kedvesebbek mint a fiatalok (meg a velem egyidősek, akik közül van, aki simán nem köszön vissza soha, az egyik edző csaj pl.) - lehet, hogy csak azért állnak közelebb a szívemhez, mert korban is oda tartozom inkább, haha. 
• Szombaton voltunk megnézni a helikopterezést a Duna felett, ha hallottatok róla, Barninak nagy része van benne, hogy ez létre jöhetett. Átrepültek a Lánchíd alatt is, közben lógott az egyikről egy ember, bele is ért a lába a vízbe, az alagút tetejéről néztük. Luluékkal, Dani kis barátnőjéékkel voltunk, annyira jó látni ezt a két kis lükét, hogy mennyire imádják egymást, Danin egy olyan szintű/típusú felszabadultság és boldogság látszik, amikor ezzel a kislánnyal van, amit szinte soha, más helyzetben nem látok rajta. Vajon 4 és fél évesen is létezik már a szerelem?
• Van a közelben egy szuperbarátságos kis családi étterem (Remetekert), ahol van kis játéksarok kisautókkal, meg mindenféle Danit érdeklő dologgal, és egyik este, vagy hát késő délután elmentünk vacsizni. Kevesen voltak, Dani nagyon jól elvolt, rajzolt, ettünk (a kaja semmi küli amúgy), aztán kértünk egy császármorzsát közösen, és még hosszan üldögéltünk, beszélgettünk, nagyon jó volt kikapcsolni. Amúgy ez a játéksarok-színezők-színes ceruzák sztori annyira kicsi energiabefektetés a helyek részéről, mégis óriási segítség a gyerekeseknek, én sokkal több helyre raknék.