2025

Ahogy indultunk az évnek egyszerűen a zsigereimben éreztem, hogy ez most nagyon nehéz lesz és igazam is lett. Nem is tudom, honnan tudtam, gondolom egyszerűen nő vagyok, megérzem és kész. Igazából csendesen viseljük a nehézségeket és bármennyire vagyok pozitív és optimista, már nem is csodálkozunk, ha valahonnan újra a nyakunkba folyik a fos. És most nem a politikáról meg a társadalomról beszélek (pedig arról is tudnék), csak a kis családi életünkről. Igyekszünk ezt kiegyensúlyozni a mindennapokkal és tenni jókedvűen a dolgunkat, van hogy sikerül, és azért nem szorongunk egyfolytában. Tudom amúgy, hogy egyszerűen ilyen a felnőtt lét, a különböző nagyságú gondok ugyanúgy mindennapos részei az életnek mint az örömök, és van, hogy egyszerűen nem mennek soha többé sehová, hanem együtt kell velük élni. Ne haragudjatok, hogy rébuszokban beszélek, én is utálom ezt másoknál, csak mint háttér infót osztom meg a milonkás kalandokhoz, de hát úgyis tudjátok, sosem csináltam úgy, mintha Molnáréknál kolbászból lenne a kerítés.