Elkezdődött az őszi szünet. Tegnap lementünk a Balatonra téliesíteni a nyaralót, illetve én nem sok mindent csináltam, terelgettem Danit a parton, míg Barni az anyukájával elpakolt, kidobált, letakart, kikapcsolt stb. Nagyon szép idő volt és csodaszép a Balcsi így ősszel. Hálás vagyok, hogy szép tavacskánk része lett az én életemnek is, nem csak évente egy hétre, mint gyerekkoromban a Senior meg a Tungsram üdülőben. Annak meg főképp örülök, hogy Dani balatoni fiúcska lett, ő teljesen otthon érzi magát ott.
Több tanítványom is jelezte, hogy szeretne jönni a héten is, de pl már megy (menne) a mai első órám és nem jött el a lány, írtam neki, nem látta. Pedig ezt az órámat különösen szeretem, a tanítványom párterapeuta, és ilyen témában tanulunk angolul, képzeletbeli eseteket dolgozunk fel, a szókinccsel foglalkozunk, én eljátszom krízisben lévő párokat, nagyon izgi. Közben amúgy rengeteget tanulok a párkapcsolatokról és szoktam is Barninak mesélni, ha valamit olyasmiben megvilágodosom, ami nálunk is érdekes. Ha rajtam múlna, amúgy hobbiból is járnánk párterápiára, és én is járnék (sőt, ha rajtam múlna, mindenki járna) pszichológushoz, de annyira drága egy-egy ilyen alkalom, hogy nem megyünk.
Egyébként volt mostanában, hogy a volt férjemmel meg az új feleségével álmodtam, mégpedig azt, hogy összefutottunk és szívből örültünk egymásnak. Én ezt egy benső békének értelmezem, annak, hogy a lelkem valóban eljutott a lezárásig, és nincsen már bennem semmilyen feszültség vagy sérelem a régi házasságommmal vagy a válással kapcsolatban.
Ennek kapcsán még egy másik srác is eszembe jutott, akivel még 2015 nyarán jártam, és amikor szakítottam vele, azt nagyon zokon vette, eltűnt és nem adta vissza a cuccaimat, annak ellenére, hogy az unokatesója is próbált segíteni közvetíteni köztünk, meg jobb belátásra bírni őt. Utána, kb egy évvel később beszéltünk, de akkor is nagyon hülyén beszélt velem, gonoszkodott és kb a kurva anyámba elküldött, így letiltottam őt. Hát most feloldottam, hogy megnézzem, mi újság vele, hiszen rá sem haragszom már, gondoltam, már biztosan családja van, hiszen mindíg arra vágyott. Legnagyobb megdöbbenéssel láttam, hogy a fb oldala egy emlékoldal. Ráírtam az unokatestvérére, akivel jóban voltam és anno is segített, és ő elmesélte, hogy 2016 őszén, kb egy évvel a megismerkedésünk után, nem sokkal azután, hogy utoljára beszéltünk, öngyilkos lett. Én ezen természetesen azonnal kiborultam, de aztán elmesélte, hogy korábban is sok labilis epizódja volt, nem szedte a gyógyszereit, miután szakítottunk, eladta a kurvajó lakását és a pénzt egy év alatt elszórta, bulizott, drogozott, szétesett és nem tudták elkapni. Én nem is tudtam, hogy gyógyszert szedett, és ezek szerint nagyon felszínesen mutatta meg magát nekem. Mi nem működtünk jól, de nem a labilitása miatt szakítottam vele, hanem mert nagyon más pasi volt, mint amire én vágytam. Nagyon sajnálom, és remélem, hogy a családja meg tud békélni majd egyszer azzal, hogy elveszítették őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése