Már egy ideje egészen hosszú a hajam, szerettem is, meg nem is annyira, mert vékonyszálú nagyon, és mosás után gyönyörűszép, de aztán összeesik, és akkor már összefogva hordom inkább. És aztán úgy egy hete nagyon meguntam, és ilyenkor elkezdem gyűlölni és azonnal meg akarok szabadulni tőle. Lett is szerdára időpontom, épp vállig érőre vágattam, és most nagyon-nagyon szeretem. Összefogni nem lehet, max a fejem tetején, így muszáj kicsit gyakrabban mosni és szépen beszárítani/besütni, viszont cseébe napokig őrzi a formáját. Barni azt mondja, mintha másik nő lennék, annyira máshogy nézek ki. Nagyon jó érzés megújulni néha.
Este pedig sütöttem banánkenyeret, EZT a receptet szoktam használni, és egy egész tábla sima milkát szoktam darabokra tördelve beledobálni - most is ezt tettem volna, ha nem tűnik el a fiókból az erre a célra vásárolt csoki. Azért a tetejére is tettem banánt, a tésztába pedig kevertem fahéjat és őrölt kardamomot. Reggelire is azt ettük, meg ma uzsira is, nagyon szeretjük.
Ma délelőtt pedig Pillával meglátogattuk Gyömbérkét a szép új otthonukban, nagyon jót beszélgettünk, szerintem mindenki feltöltődött egy kicsit.
Itthon pedig valami miatt én is és Dani is hipernyűgösek vagyunk.
Ezért a banánkenyérért örök hála, Milonka! Mióta annó először belinkelted, azóta sütöm. Szuper!
VálaszTörlésA hajvágással egyet értek :D Nagyont képes változtatni. Az egyetlen amit nem szeretek a rövidebb hajban az hogy gyakrabban kell menni vágatni és az meg jó drága :))
VálaszTörlés