Nagyon szeretem január elsejét! Még úgy is, hogy azzal kezdtem az évet, hogy új télikabátot rendeltem Daninak (szerencsére fél áron), mert azt, amit eddig hordott, kimostam és eltűnt belőle a bélés (toll és pihe), konkrétan egy vékony széldzseki lett belőle. Tegnap estére be is lázasodott, és azóta is csillapítani kell a lázát, mert majdnem 39-ig felmegy. Így hiába esett a hó és szép fehér minden, bármerre nézünk az ablakokból, ma szigorúan pihenünk és alszunk, először... először nagyon régóta.
Végül 24-én csak Barni anyukájával karácsonyoztunk, mert B öccsééknél beteg volt a kisfiú. 25-én átjöttek Anyuék és itt is aludtak nálunk, hogy egy kicsit tudjunk együtt lenni, 26-án pedig itt volt az én egész pereputtyom, társasoztunk, beszélgettünk, ettünk. Megcsináltam nekik EZT a ragut, ami mindig óriási sikert arat, és én is imádom (reklámoztam itt is már), mert negyed óra előkészíteni, utána betolom a sütőbe 3-4 órára és kész is, puha, ropogós kenyérrel kell tálalni. A végén reszelt citromhéjat szoktam összekeverni tört fokhagymával és friss kakukkfűvel, ebből pici megy a forró, tányérokba szedett ragu tetejére - olyan illat szabadul fel ilyenkor, aminek senki nem tud ellenállni. Anyu hozott töltött káposztát, a sógornőim pedig sütiket, jó volt nagyon, régóta nem voltunk így együtt.
27-én, a születésnapomon minden rólam szólt, ahogy szerettem volna, a srácok hagytak aludni és addig elmentek nekem virágért, este pedig elmentünk hármasban vacsizni a Pata Negrába a régi lakásunk mellé. 28-án elutaztunk két napra a Mátrába Barni családjával, ami túl drága volt és eleinte a hátunk közepére sem kívántuk. Aztán ahogy közeledett, megjött hozzá a kedvünk és jól is éreztük magunkat, főleg, mert Daninak ez maga volt a paradicsom: játszóházaztunk, pancsoltunk, szaunáztunk, aludtunk, ettünk, sétáltunk, és persze ott volt a másfél éves unokatesója, akit imád és folyamatosan testőrt játszik neki. Amúgy túlárazott volt az egész és szerintem sokkal több értelme lenne olyankor menni, amikor féláron lehet szobát kivenni és nincs zsúfolásig tele a szálloda emberekkel. Az jó volt benne, hogy együtt voltunk a családdal és közben tartottuk a határainkat, hogy nem kell 0-24-ben együtt lenni, meg hát a wellness, az nagyon jól esett.
Tök jól sikerült (szerintem) az ajándékozás is, mindenki kapott valami olyat, amire nagyon vágyott, Dani a nagy ikeás polipot meg egy terápiás függőhintát, amiben azóta fél napját lengedezve tölti, Barni padel ütőt meg egy üveg Bombardinót (úristen, de finom), én meg többek között Steiner Kristóf új szakácskönyvét, hogy segítsen folytatni a húsmentes(ebb) utamat. Ez a könyv azért különleges, mert kicsit horgászni tanít ahelyett, hogy halat adna a kezedbe. Én meg asztali futót varrtam egy csomó mindenkinek egy gyönyörű, fekete-fehér anyagból:
30-án elmentünk a Jazz&Bass-re, ahová minden évben szoktunk. Aznap este leesett egy kicsi hó, és alig bírtunk bejutni a városba, mert a Hűvösvölgyi út lefagyott és mindkét irányban álltak az autók, nem tudtak felmenni az emelkedőn. Végül letettük az autót és villamosra szálltunk. A Kassa hajón volt a buli a Batyinál, a barátaink szervezik minden évben, főleg a mi korosztályunkból állt a közönség és nagyon sok ismerőssel találkoztunk. Annyira jól éreztem magam, pedig egyetlen vodka-szódát ittam, mikor megérkeztünk, utána meg sok-sok vizet, de így is rengeteget táncoltunk, 4 körül értünk haza.
Szilveszterkor itthon voltunk hármasban, ahogy szoktunk, 10-kor koccintottunk kölyökpezsgővel, ami Daninak nem ízlett, majd lefeküdtünk aludni. Mondjuk örültem volna, ha nem egy beteg gyerekkel kezdjük az évet, de úgy érzem, gyorsan túl leszünk rajta.
Egyébként a karácsony tanulsága, hogy tök minimálban nyomtuk, nem vásároltunk feleslegesen, nem sütöttünk, nem főztünk komolyabban, semmi nem hiányzott és semmi nem maradt, ami nagyon jó érzés. Visszatekintőt nem írok 2025-ről, csak előre nézek, viszont fogadalmam van, sőt, még Daninak is: azt mondta, hogy idén többször fogja áthívni a barátait. 🥰
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése