another week

Az előbb felmentem Marcipánördög blogjára elolvasni a friss bejegyzést, és percekig kerestem a NEW POST gombot, nem értettem, miért nem ajánlja fel ott az oldalon - ja, hát mert az nem az én blogom, csak úgy látszik, ennyire otthon érzem magam nála. A fiúk elmentek Monster Show-ra, Dani nagyon izgult és várta is, biztosan fogják élvezni. Én nem mentem, mert mert nagyon drágák a jegyek, pedig a youtube-on szoktam vele nézni. Délelőtt sétálni voltunk, gyönyörű tavaszi idő van, ebédeltünk maradék paradicsomlevest meg quesadillát, most meg most élvezem, hogy egyedül vagyok itthon. Ide süt a nap a kanapéra, csináltam kávét, megy a tévében a téli olimpia azokon a meseszép olasz helyszíneken - most épp sífutás, anyám, én nem tudtam, hogy ez ilyen kőkemény sport, kb az életükért küzdenek az arcok - de kb mindent nézünk, nagyon szeretjük. Megírom ezt a bejegyzést, felkészülök a holnapi óráimra, aztán meg varrok foltokat Dani kutya jelmezére - Anyu csinálta a sapi-szerű fejrészt a fülekkel, nekem csak a foltokat meg a farkat kell felvarrnom a barna melegítőre. 

A hét eléggé minimál volt, sokat dolgoztam és tök jó volt, bár volt olyan is, hogy technikai okok miatt egyszerűen nem jött össze egy óra, ilyen még sosem fordult elő korábban. Kedden elkezdtem járni egy tanfolyamra - majd szeretnék írni róla kicsit. Így mostantól keddenként bent leszek a városban, be is mentem a tréning után Phoebe munkahelyére, és ott reggeliztem. Szerintem ő most jelenleg a város legjobb cukrászdájában dolgozik, és nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Ízorgia minden, amit kóstolni lehet, és most keddenként szeretnék bemenni kipróbálni még további csodákat. Pénteken délután Phoebe-vel találkoztam és elmentünk sétálni, felmentünk a Várba és beültünk a Jamie's-be egy pohár borra. Annyira szeretem az a helyet, jó volt ott ücsörögni az ablak mellett és beszélgetni az élet nagy dolgairól. 

Ja és vettünk egy porszívót és meg is jött végre a héten, egy kicsi Karcher, ami 3 és fél kg és úgy szív, mint az őrült, nagyon jó. Az előző porszívónk annyira béna volt, annyira rosszul szívott, hogy a takarítónő a sajátját hozta mindig, tök ciki volt. Régóta nézegetem, de nem bírtam dönteni, és most a chatGPT választott helyettem, és megtaláltuk jól leértékelve. Az élet egyik apró öröme egy jó porszívó. 

Szombaton voltunk Anyuéknál, és Dani próbált sulis hátizsákokat, de ezek mekkorák? Maga a gyerek is beleférne. 

Ez meg én vagyok, nagyon érzem a tavaszt: