Nem vagyok az a károgós vagy negatív típus, de kezdek meggyőződni róla, hogy tényleg az van, hogy amikor végre eloszlanak a fellegek és tényleg úgy tűnik, minden rendben van, akkor biztos, hogy beüt a ménkű. Most pl. azért írom ezt a posztot az éjszaka közepén, mert arcüreggyulladásom van, és annyira éles fájdalom hasítja szét a fél fejem és a fogaim, hogy esélyem sincs aludni. Kaptam antibiotikumot és már az első szemet be is szedtem, de még persze nem hat. Ez némileg nosztalgikus emlékeket ébreszt bennem, mert utoljára akkor volt ilyen elviselhetetlen fájdalom az arcomban arcüreggyuszi miatt, mikor nagyon megfáztam Koppenhágában az erasmusos sulis trippen, és nem szedhettem kb semmit, fájdalomcsillapítót sem, mert 5 hónapos terhes voltam. Utána meg bezárt minden és indult a Covid. Szép emlékek.
Pedig a melegen öltözést nem bíztam a véletlenre:
Jaj, szörnyű lehet, gyógyulj meg gyorsan! 🌷
VálaszTörlés