kisiskolás

Danit tegnap beírattam az iskolába. Egyrészt szétizgulom magam, mert nem tudom, milyen lesz, és majd ott kell ülnie az uncsi tanórákon az én kicsi babámnak, aki csak most született, másrészt szerintem túl vagyunk az ovin, kivettük belőle, amit kellett, maximálisan készen áll, várja a sulit, kíváncsi, tanulni, dolgozni akar. Nagyon örülök, hogy nem fogtuk vissza még egy évet, biztos vagyok benne, hogy szuperügyes lesz. Azon is gondolkodtunk, hogy elvisszük egy másik suliba a második kerületbe, oda, ahová Barni is járt, de annyira jókat hallunk és jók a benyomásaink a helyi áltiról is, hogy végül ide fog járni, 10 perc sétára tőlünk. Én számítok rá, hogy az új kormány nagyon át fogja gondolni az oktatási törvényt illetve az egész levitézlett rendszert, és belátható időn belül megreformálják a tananyagot is, így pár év múlva Daninak már nem magolásról, hanem főleg a kreatív gyakorlatról fog szólni a suli. 

Mostanában bicóval járunk reggelente oviba, amit mindketten nagyon szeretünk, mondjuk jó hideg van még olyankor. Épült tavaly egy elég komoly pumpa pálya, amire eddig nem engedtem rá, mert nagy gyerekek szoktak ott száguldozni, Dani meg csak egy kis nyuszi a 16-os bringájával. De rájöttünk, hogy reggelente, korán, amikor mi járunk, senki nincs, kipróbálta, az elején nagyon óvatosan, aztán egyre bátrabban, és nagyon élvezi. Mostmár direkt kicsit korábban kelünk, gyorsan letudjuk a reggelit, és már megyünk is, hogy legyen egy 20 perce pumpapályázni. Veszünk neki egy olyan sisakot, ami nem csak a fejét, hanem az állát is védi, biztos ami biztos. Nagyon örülök neki, hogy így szeret bringázni ő is, és tervezem, hogy majd két keréken bejárjuk a környék dombjait-erdejeit, meg bejárkálunk Budapestre, és ott mindenhova bicóval közlekedünk majd. 

És vettünk neki egy kis íróasztalt is az Ikeában, hogy legyen ideje megszokni, hogy ott tud rajzolni, festeni, kreatívkodni, és hogy ott rendet kell tartani. Nincs kétségem, hogy ő is a konyhaasztalon fog házit csinálni, mint minden más gyerek, de azért legyen egy kis saját tanulós helye is. Széket még nem vettünk, mert a normál forgós gyerekszékről nem ér le a lába, ami lábtartós, az meg 40e forint, drágább, mint maga az íróasztal. 

Ma színházba megyünk az ovival, utána meg pizzázós piknik lesz. Micsoda kalandok. Barni még van ezen a hétvégén, aztán két hónapig nem fogjuk látni kb egyáltalán. Anyuék, meg Barni anyukája is biztosan segítenek, meg lesz olyan hétvége, hogy kettesben lemegyünk Pécsre, és Barni egy napot utánam jön, de azért nem lesz könnyű, főleg azok a napok, mikor egész délután, este 7-ig tanítok, őt meg pl úszni kell vinni, aztán meg itthon van.